A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
A mindenség szeme
A keresés lényege
A Buddha azt mondta, hogy aki hall a megvilágosodásról, és megtudja, mi az, soha nem fogja beérni semmi mással, ezért a sorsa bizonyos. A spirituális fejlődés nem valamilyen új dolog megtanulásának, hanem az akadályok eltávolításának következménye.
Az odaadás lehetővé teszi, hogy lemondjunk az elme hiúságairól és csalóka ábrándjairól, így az elme fokozatosan szabadabbá válik, és egyre jobban megnyílik az Igazság világossága előtt.
A megvilágosodás olyan spirituális állapotokra utal, amelyekben az egyén akár szándékosan, akár tudattalanul elegendő korlátjától szabadul meg, miáltal hirtelen az összefüggések egy nagyobb rendszere jelenik meg előtte, s világossá, érthetővé tesz és feltár egy tágasabb tudatmezőt, amely valóban belső világosságként tapasztalható. Ez a tudatosság világossága, az Önvaló ragyogása, amely mélységes szeretetként sugárzik. Bár ez a tapasztalat sokak számára talán nem tartós (akárcsak a halál közeli élmény), hatása mégis maradandó, és örökre megváltoztat.
A felejthetetlen élmény rendszerint vágyakozást ébreszt, hogy visszatérhessünk ebbe az állapotba, és ennek érdekében talán a világon bármiről hajlandóak lennénk lemondani. A kíváncsiságot elhivatottság, önátadás és odaadás váltja fel. Megerősödik a spirituális sugallat, és ennek fénye vezérel életünkben.
A következő akadály, amellyel szembetalálhatjuk magunkat, az olykor kétségbeesésbe átcsapó türelmetlenség.
A keresés és az utazás felfokozott, magával sodró rögeszmévé válhat. Ezért a világosság állapotának megszűnése olykor gyötrelmes kínokat okoz, vagy bűntudatot ébreszthet, hogy talán elkövettünk valamit, ami miatt méltatlanná váltunk rá. Ekkor Istenhez könyörgünk, hogy segítsen. Istenhez hagyományosan két út vezet: a szív (szeretet, odaadás, önzetlen szolgálat, önátadás, ima és Isten tisztelete), vagy az elme (az advaita, azaz a nem-kettősség) útja. Bizonyos szakaszokban az egyik út könnyebbnek tűnhet, mint a másik, vagy váltakozva kapnak nagyobb hangsúlyt. Mindkét úton akadályt jelent az a szemlélet, hogy létezik egy személyes „én” vagy ego, amely erőfeszítéseket tesz, keres, vagy egyszer majd eléri a megvilágosodást.
Az öröm és az alázat eldönti a folyamat további részét. Ráébredünk, hogy az Önvaló felismerésére irányuló spirituális útkeresés folyamatának egészét végső sorsunk hívása indította el, és nem a korlátolt ego késztetéseiből fakad.