A menstruáció kultúrái

Sok kultúrában magának a vérnek is mérhetetlen hatalmat tulajdonítottak, főként pedig az első vérzésnek, amely a lány nővé válásának jele. A menstruációs vért mágikusnak tartották, a termékenység garanciájának. Penelope Shuttle és Peter Redgrowe The wise Wund: Menstruation and Everywoman (A bölcs seb: menstruáció és az egyszeri nő) című úttörő munkájukban az állítják, hogy az első sámánok, próféták és papok nők voltak, és hatalmukat valószínűleg a menstruációnak köszönhették.

Régészeti leletek is nyomatékosan utalnak arra, hogy a menstruációs vért egykor mint az élet forrását tisztelték. A Navaho indiánoknál például egy lány első menstruációját az egész törzs megünnepelte, mint az élet folytonosságának biztosítékát.

A történelem során a menstruáló nőkhöz sokféleképpen viszonyultak: féltek tőlük, elszigetelték, elkerülték, irigyelték, és néha imádták is őket. De akár negatív, akár pozitív volt a társadalom hozzáállása, az mindenképpen a nők erejének az elismerését tükrözte. Csak nemrég kezdték el mind a nők, mind az őket körülvevő kultúra a menstruációt szinte teljesen figyelmen kívül hagyni.

Az ortodox zsidóság a menstruáció alatt tiltja a nőknek a Tóra vagy a Szentírás megérintését. Ennek különféle magyarázatai léteznek: a nő hatalma ilyenkor annyira nagy, hogy kárt tehet a szent tárgyakban, illetve tisztátalan és beszennyezi őket. Bármi is az oka, nem lehet a szent könyvek, a spirituális hatalom forrásainak a közelében.

Ezzel ellentétben más kultúrák úgy tekintenek a menstruáló nőre, mint aki különösen összhangban van a szellem birodalmával.

Az őshonos ausztrál kultúrákban a nőt szentnek tekintik a menstruációja alatt. Robert Lawer Voices of the First Day: Awakening in theAboriginal Dreamtime (Az első nap hangjai: Ébredés az őshonos álomidőben) című könyve szerint a menstruációs vérnek olyan ereje van, hogy a nőknek tilos titkolniuk, mikor menstruálnak.

Sok kultúrában azt tanítják, hogy a nőknek menstruáció idején kerülniük kell a közösülést. Az ortodox zsidók ezt niddának, vagyis a családi tisztaság törvényének nevezik. A feleség ciklusa alatt és az utána következő héten a párnak meg kell tartóztatnia magát, külön ágyban kell aludniuk és érzelmeiket csak nem-fizikális formában fejezhetik ki. Az ortodox zsidó nő ezután rituális megtisztuláson megy keresztül: alámerül legalább félórára a mikvében, a miniatűr benti vízgyűjtő medencében. Hasonlóképpen néhány muszlim kultúrában is a közösülés felfüggesztését követelik a nőktől a menstruáció idejére. A zsidó rituális fürdéshez hasonlóan a menstruáció lejártával ők is alámerülnek és megmosdanak (ghusl).

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A kínai nőket is arra tanítják, hogy kerüljék a közösülést menstruáció alatt. Dr. Nau Lu a Traditional Chinese Medicine (Hagyományos kínai orvoslás) című könyvében kifejti, hogy mivel a nők a ciklusuk alatt energetikailag sérülékenyebbek, a menstruáció alatti szexuális élet olyan menstruációs zavarokat okozhat, mint például a fájdalmas menstruáció, görcsök, és elnyújtott vérzés. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a ciklus ideje alatt a fertőzések is könnyebben terjednek a partnerek között.

Más kultúrákban azt hiszik, a nők egy különleges energiát árasztanak a menstruáció alatt. Voltak amerikai bennszülött törzsek, ahol azt hitték, a nő energiája ilyenkor megzavarja a férfi energiáját és megakadályozza abban, hogy bátran harcoljon a csatában. Spanyolországban és Franciaországban azt hitték, ez az energia megmérgezi az ételeket. Ilyenkor például nem szabadott a nőnek majonézt készíteni, mert azt hitték, ettől összemegy a tojás.

Indiában is azt hiszik, hogy ez az energia szennyezi az ételt. De Geeta Iyengar, aki képzett az ájurvédában, India hagyományos egészségügyi és gyógyászati rendszerében, egy kevésbé sértő magyarázatot ad a rossz energia elméletre. Úgy írja le a menstruációt, mint a testből kivetett hőt (később fogunk ezzel az elvvel dolgozni a könyvben).

Geeta azt is megmagyarázza, Indiában miért vannak ilyenkor a nők elkülönítve a családi élet nyüzsgésétől, és felmentve a főzés alól: azokban az időkben és olyan éghajlati övek alatt, ahol a fertőző betegségek gyakoriak, ez az elkülönítés védi a nőket, hiszen menstruáció alatt gyengébb az immunrendszer. Az indiai szokásnak van még egy előnye: lehetőséget teremt a pihenésre olyankor, mikor a nő energiája a legalacsonyabb szintjére apad.

Egy muszlim jógatanítványom, akivel New Yorkban találkoztam, azt mondta nekem, hogy ezeket a hagyományos szokásokat gyakran értelmezik a nők elnyomásaként, pedig szerinte a muszlim nők igazából hálásak a pihenés lehetőségéért. Ahogy India egyre inkább elnyugatosodik, fennáll a veszély, hogy ezek a régi szokások eltűnnek.

Más indiai hagyományok szerint a menstruáció szent esemény. A Tantrában a nő, ciklusa szakaszaitól függően, különböző istennőket testesít meg. A menstruáció alatt úgy tekintenek rá, mint aki a világ és a világi feladatok fölött áll, épp ezért felmentik a házi teendők alól. Ez alatt az idő alatt az itteni és a túlvilág közti kapocsként szolgál.