A Mester betegsége
Egyik este két hűséges segítője, Sasi és Kálí volt mellette. Ők ápolták a Mestert. Srí Rámakrisna e szavakat intézte hozzájuk: „A testem betegségét azok bűne okozza, akik eljönnek hozzám, és megérintik a lábamat.

Megtisztítom a bűnösöket: magamra veszem a bűneiket, és átvállalom a szenvedésüket. Aki egyszer Ráma volt, majd Krisna, Buddha, Krisztus és Csaitanja, most Rámakrisna lett. Áldottak, akik ismerik ezt az igazságot. Istenanyám megmutatta nekem, hogy a fotókat, melyek erről a testről készültek, oltárokra fogják helyezni, és különböző házakban fogják imádni éppúgy, ahogy más avatárák képeit tisztelik. Istenanyám azt is feltárta előttem, hogy újra vissza kell térnem, és a következő testet öltésem a Nyugaton lesz.”
A Mester betegségének gyógymódja
Egyik nap Pandit Sasadhar jött el, hogy lerója tiszteletét Srí Rámakrisna előtt. Látva, hogy milyen beteg, megkérdezte: „Bhagaván, miért nem irányítja elméjét a beteg testrészre, és gyógyítja meg magát?”
A Mester azt válaszolta: „Hogyan irányíthatnám az elmémet, amit Istennek adtam, erre a hús-vér ketrecre?”
Sasadhar erre azt felelte: „Miért nem imádkozik az Istenanyához, hogy kigyógyítsa a betegségből?”
„Amikor Anyámra gondolok, ez a fizikai test eltűnik, és én teljesen kívül kerülök belőle – hangzott a Mester válasza. – Így hát lehetetlen olyasmiért imádkoznom, ami ezzel a testtel kapcsolatos.”
E szavak hallattán Sasadhar a Mester lábához borult, és az áldását kérte.