A vallás, mint a spirituális tévhitek forrása

Akik elsőként hallották ezeket, nem voltak megvilágosodottak, az eredeti tanításokat tehát megfertőzte egójuk, amit aztán a későbbi nemzedékek fordítói és írnokai felnagyítottak. A torzulás gyakran azért következik be, mert az ego hajlik rá, hogy a tanítások szellemének vagy lényegének meghallása helyett szó szerint értelmezze az elhangzó szavakat. Minden fordítás téves, amely a béke vagy a szeretet tanításán kívül mást ad át. Ez alapszabály, és könnyű az ilyet észrevenni.

A másik és még gyakoribb durva torzítás azokban a spirituális tanításokban jelenik meg, amelyek az úgynevezett „egyházi dogmákból” alakulnak ki. Ezeket a gyakorta bűntudatot keltő tiltások formáját öltő előírásokat teljes egészében egyházi tisztségviselők és látszólagos tekintélyek találták ki, akik valójában egyáltalán nem voltak jogosultak semmiféle tekintélyre, csupán politikai hatalomra tettek szert koruk intézményrendszerében.

Semmilyen jogos vagy elfogadható indok nem létezhet egy eredeti nagy tanító tanításainak megváltoztatására valamiféle érdek ürügyén. Bármilyen kézenfekvőnek tűnik is, évszázadok óta nem világos, hogy kereszténynek lenni egyszerűen annyit jelent, hogy az ember híven követi Krisztus tanításait.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A nagy tanítók mindegyike erőszakmentességet, az ítélkezés elhagyását és feltétel nélküli szeretetet hirdet. Nem könnyű megérteni, hogyan szeghette meg bármely állítólagos egyházi tekintély ezeket a nyilvánvaló igazságokat, vélhetően a hit vagy az egyház „érdekében”, a „hitetlenség felszámolásáért” vagy a „jogos” háborúk miatt.

Az eredeti spirituális tanítások sok mindenről nem szólnak, ezért lehetőséget adnak a félrevezető vallásos fejtegetésekre. A századok folyamán mindenféle „bűnt” kitaláltak, gondosan kidolgozott magyarázatokat és ésszerű érveket gyártottak melléjük, amit orvosi szempontból csak a természetes emberi dolgok meglehetősen beteges befolyásolásaként lehet jellemezni. Az így okozott kár nemcsak a spirituális tévhitekben, hanem a pszichológiai kegyetlenségben és az emberiség mindenkire kiterjedő bűnösségében is megjelenik. A bűntudat és a bűn középpontba állítása még inkább kárhozatra ítéli az emberi tudatot azáltal, hogy megszilárdítja az ellentétek és az észlelés kettősségének kiúttalanságát. Ez utóbbi, az emberi tudatot érő romboló hatás még jobban eltávolítja az embert Istentől, és olyan falat emel, amelyen csak igen kevesen jutnak át. Nekik pedig már-már spirituális lángelméknek kell lenniük, hogy megszabaduljanak az alaposan kidolgozott téveszmék csapdájából.

Egyes vallási hittételek hirdetésének további pusztító hatása, hogy megalapozza a rémséges háborúkat és üldözéseket. Ezek hátterében mindig vallási különbségek állnak, amelyeknek a fontosságát eltúlozzák, hogy igazolják a vallás által szentesített erőszakot. A félremagyarázások és eltévelyedések különösen szembeötlőek abban, ahogy a vallás homályos érvek mentén beleavatkozik a nemiséggel, gyermeknemzéssel és -neveléssel, étkezéssel, a mindennapi élet részleteivel, szokásokkal, és öltözködéssel kapcsolatos kérdésekbe, vagy belefolyik a politikai hatalomba.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ