A Mester szolgálata valójában az Önvaló szolgálata

Ez jelentős fennakadásokat okozott az ásram napi menetrendjében.

Hát el kell ezt tűrnie Bhagavánnak? Ő mindig tapintatos volt még a segítőivel is, és parancsolóan soha nem utasított el semmit. Ez alkalommal is szinte mellékesen jegyzete meg: „Megállnátok egy pillanatra? Hadd masszírozzam én is ezeket a lábakat egy kicsit. Vagy nekem nem jár az áldásból?”Ezzel levette kezüket, és elkezdte masszírozni a saját lábát.
Egyrészt jót mulattam ezen az eseten, másrészt ha addig a legcsekélyebb vágy is élt bennem, hogy megérintsem Bhagaván lótuszlábait, leborulván előtte, most ez teljesen elszállt. Bhagaván szavainak különleges bájuk van. Figyelj csak! Ő is akar egy kicsit az áldásból. Milyen finom utalás ez azok számára, akik elég okosak, hogy megértsék!

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Ekkoriban történt, hogy egy nyugdíjba vonult idős bíró így szólt Bhagavánhoz:
— Szvámídzsí, én is szeretném kivenni részem a Mester szent lábának szolgálatából.
Bhagaván erre így válaszolt:
— Valóban? Az Önvaló szolgálata a Mester szolgálatát jelenti!
Hetvenévesen akar engem szolgálni? Elég legyen ebből! Legalább mostantól fogva szolgálja önmagát! A legjobb, amit tehet, ha csendben marad.

Ha jól belegondolunk, van-e ennél nagyszerûbb útmutatás? Bhagaván azt mondja, elég, ha csendben tudunk maradni. Számára ez természetes, de vajon mi képesek vagyunk-e
rá? Bármennyire is próbálkozunk, nem érjük el ezt az állapotot. Mit tehetnénk mást, mint hogy Srí Bhagaván kegyelmére bízzuk magunkat?

Ha jól belegondolunk, van-e ennél nagyszerűbb útmutatás? Bhagaván azt mondja, elég, ha csendben tudunk maradni. Számára ez természetes, de vajon mi képesek vagyunk-e rá? Bármennyire is próbálkozunk, nem érjük el ezt az állapotot. Mit tehetnénk mást, mint hogy Srí Bhagaván kegyelmére bízzuk magunkat?

Kelt 1945. november 28-án