A Mester szolgálata valójában az Önvaló szolgálata
Az elmúlt két-három hónapban Bhagaván segítői gyógynövényolajjal masszírozták a lábát, hogy enyhítsék reumatikus fájdalmát. Néhány követő megirigyelte őket, hogy hozzáérhettek Bhagaván testéhez, ezért félórás váltásokban elkezdték masszírozni Bhagaván lábát.
Ez jelentős fennakadásokat okozott az ásram napi menetrendjében.
Hát el kell ezt tűrnie Bhagavánnak? Ő mindig tapintatos volt még a segítőivel is, és parancsolóan soha nem utasított el semmit. Ez alkalommal is szinte mellékesen jegyzete meg: „Megállnátok egy pillanatra? Hadd masszírozzam én is ezeket a lábakat egy kicsit. Vagy nekem nem jár az áldásból?”Ezzel levette kezüket, és elkezdte masszírozni a saját lábát.
Egyrészt jót mulattam ezen az eseten, másrészt ha addig a legcsekélyebb vágy is élt bennem, hogy megérintsem Bhagaván lótuszlábait, leborulván előtte, most ez teljesen elszállt. Bhagaván szavainak különleges bájuk van. Figyelj csak! Ő is akar egy kicsit az áldásból. Milyen finom utalás ez azok számára, akik elég okosak, hogy megértsék!
Ekkoriban történt, hogy egy nyugdíjba vonult idős bíró így szólt Bhagavánhoz:
— Szvámídzsí, én is szeretném kivenni részem a Mester szent lábának szolgálatából.
Bhagaván erre így válaszolt:
— Valóban? Az Önvaló szolgálata a Mester szolgálatát jelenti!
Hetvenévesen akar engem szolgálni? Elég legyen ebből! Legalább mostantól fogva szolgálja önmagát! A legjobb, amit tehet, ha csendben marad.
Ha jól belegondolunk, van-e ennél nagyszerûbb útmutatás? Bhagaván azt mondja, elég, ha csendben tudunk maradni. Számára ez természetes, de vajon mi képesek vagyunk-e
rá? Bármennyire is próbálkozunk, nem érjük el ezt az állapotot. Mit tehetnénk mást, mint hogy Srí Bhagaván kegyelmére bízzuk magunkat?
Ha jól belegondolunk, van-e ennél nagyszerűbb útmutatás? Bhagaván azt mondja, elég, ha csendben tudunk maradni. Számára ez természetes, de vajon mi képesek vagyunk-e rá? Bármennyire is próbálkozunk, nem érjük el ezt az állapotot. Mit tehetnénk mást, mint hogy Srí Bhagaván kegyelmére bízzuk magunkat?
Kelt 1945. november 28-án