Az Úr két alkalommal mosolyog

Az orvos elfelejti, hogy az élet és a halál minden eseménye mögött az Úr akarata húzódik meg. Az Úr ekkor mosolyogva gondolja: »Bizonyára roppant ostoba ez az ember, hiszen azzal henceg, hogy megmenti a páciense életét, pedig annak az akaratom szerint meg kell halnia.«

Az Úr akkor is mosolyog, amikor két testvér azzal foglalatoskodik, hogy felosszák egymás közt a birtokukat. Mérőszalagot fognak, végigfektetik a földön, és kijelentik: »Ez a rész az enyém, az pedig a tiéd.« Az Úr mosolyogva gondolja: »Az egész világ Hozzám tartozik, de ezek az ostoba testvérek azt mondják, hogy ’Ez az enyém, az pedig a tiéd.’«”

„Az abszolút Brahman nem ismerhető meg okoskodással. Legyetek a szolgálói, és miután menedéket vettetek Benne, imádkozzatok Hozzá komolyan és őszintén! Ekkor biztosan fel fogja fedni Magát számotokra. A könyvekből szerzett tudás vagy az intellektuális viták nem tárhatják fel Istent. Az ész nem juthat elég messzire, meg kell állnia a cél előtt. A hit azonban csodákra képes.”

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Ekkor Rámakrisna dalra fakadt:

Mit keresel, ó, elme, a sötét szobában, akár egy őrült?
Ő (az Isteni Létező) mély meditációban jön el,
Ki férkőzhetne a közelébe anélkül?

A vágy holdja még ott ragyog titkos kamrádban.
Először légy úrrá rajta minden erőddel!
Akkor, az isteni bölcsesség felvirradtával, el fog bujdosni.

Ezt az eszményképet szem előtt tartva,
Időtlen időkig meditál a nagy jógi.
Amikor a felismerés eljön, az úgy vonzza magához a lelket,
Mint mágnes a vasat.

Nem fogod Őt megtalálni a hat filozófiai iskolában,
Sem a Védákban, a tantrákban vagy a többi szent iratban.
A valódi odaadás (bhakti) édességét szereti,
És örök üdvösséggel honol a testben.

Praszád azt mondja: Ó, elme!
Felfedjem-e mások előtt az igaz természetét annak,
Amit Isteni Anyámként imádok?
Igyekezz kitalálni és megérteni ezekből a célzásokból!

Ahogy a dal véget ért, hatalmas csend telepedett a jelenlévőkre. Mindenki feszült figyelemmel hallgatta, és mindenkit mélyen megérintett.