Iyengar mester családi élete

Személyessé válik, ha így beszélek, de kérlek, ezt ne értsd félre. Sok szvámí és tanító él Indiában és Európában, akiket gazdag támogatók segítenek, de engem egész életemben senki nem támogatott, mert egy átlagos családos férfi vagyok. Ha hosszú, lobogó köntöst viselnék, úgy kezelnének, mint egy szvámít, de ha úgy öltözöm, mint bárki más, akkor nem vagyok több, mint Mr. Iyengar!

Fiatal éveimben sok ember akart rávenni, hogy legyek szannjászí. Azt mondtam: „Nem, meg fogok házasodni. Látni fogom a világ kínlódásait és felbolydultságát, és gyakorolni fogok.” Egyszóval, öreg harcos vagyok már. Hat gyermekem van, és mégis gyakorlom a jógát. Nem hagytam fel a másokkal szembeni kötelességeim teljesítésével. Szemtanúként élem az életet, anélkül hogy elmerülnék a tettekben. Talán itt vagyok, talán beszélek, talán segítek más embereknek, de a pillanat törtrésze alatt képes vagyok elkülönülni mindezektől. Ez az, amit a jóga adott nekem. Hálás vagyok ennek a halhatatlan művészetnek, ennek a halhatatlan filozófiának.

A jóga ismeretlen volt, amikor elkezdtem tanítani. Arra kellett kérnem az embereket, hogy ennivalót adjanak a tanításokért cserébe. Néha élelem híján napokig csak vizet ittam, miközben gyakoroltam. Amikor egy kis pénzt összegyűjtöttem, kenyéren és teán éltem, mert az volt a legolcsóbb, amit akkoriban be tudtam szerezni. Mikor megházasodtam, nem tudtam gondoskodni a feleségemről. Szívem mélyén azt éreztem: „Szenvedek, és most a feleségem életébe is szenvedést hoztam.” Egyik tanítványom egy petróleumfőzőt adott, míg egy másik petróleumot hozzá. Mindössze egy főzőedényt vettem, és két tányért. Feleségem megfőzte a rizst, majd kitettem a tányérba, hogy ugyanabban az edényben elkészíthesse a dált. Ilyen volt az életem azokban a kezdeti napokban. Onnan indultam. Lépésről lépésre küzdöttem, hogy valamiképpen gondoskodni tudjak magamról, a feleségemről és a gyermekeimről, s mindeközben felvirágoztassam ezt az olyannyira félreértett témát, a jógát, melyet akkoriban, az 1930-as években még Indiában sem értékeltek - mondja Iyengar mester.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Az évek során a családi kötelezettségek ellenére sem hagytam abba soha a jóga gyakorlását. Egyetlen egyszerű oka volt ennek, amelyet úgy nevezhetnénk, hogy hála. Az egyetlen dolog, ami felemelt engem arra a szintre, ahol ma vagyok, az ászanák gyakorlása. A harmincas években testgyakorlatokként tanítottam őket, nem tudván, mit kellene és mit nem kellene tanítanom, de mindezt azzal a szilárd elhatározással tettem, hogy feltűnök a világban, és megbecsülést hozok e kevéssé ismert és félreértett művészetnek.

Patandzsalihoz imádkozom, akinek lekötelezettje vagyok, mert felemelt erre a szintre. Ostoba tanuló voltam. Az iskolában még az alapkövetelményeket sem tudtam teljesíteni. Még középiskolai végzettségem sincs. A műveltségem nulla. De e műveletlenségből a jóga elvezetett a legkülönbözőbb emberekhez, és elvezetett a világ felfedezéséhez. Személyes kapcsolataim során tanultam meg angolul. Folytattam a jóga gyakorlását, de az emberek arra ösztönöztek, hogy tanítsak. Akár gyakoroltam, akár tanítottam, a legteljesebb benső figyelmet fenntartva ki tudtam fejezni egy ászana külső szépségét. Ezenfelül semmit nem tudtam.

Nem hanyagoltam el a gyakorlást, de nem hanyagoltam el a családomat sem. Sokunk problémája az ambíció. Úgy akarod végrehajtani az ászanát, ahogyan én, de elfelejted, hogy én több mint ötven éve gyakorlom a jógát, míg te csak a kezdetén vagy. Az ambiciózus vagy türelmetlen hozzáállás betegséghez vezet – testi vagy mentális betegséghez. Ezért kezeld úgy a jógagyakorlást, mint életed egy részét, hagyjál neki helyet hétköznapi tevékenységeid között.

Amint említettem, az önmegvalósításnak van csúcspontja. A végső cél a lélek megpillantása. Ha valaki nem látja a munkája végét, nem képes dolgozni. Elérhetjük a végtelent, de a rendelkezésünkre álló véges eszközökkel kell ezt megtennünk. Minden, amit görcsösen végzünk, csak görcsös eredményt hozhat. Ha csupán görcsösen gyakorolsz, nem várhatod el, hogy képes leszel fenntartani az intelligencia érzékenységét, sem az erőfeszítésnek azt az érettségét, amely szükséges a végső cél eléréséhez. Mindenképpen gyakorolnod kell bizonyos fegyelmet, hogy fenntartsd ezt a kreatív érzékenységet. Ahelyett, hogy akkor gyakorolnál, amikor éppen kedved van hozzá, jobb mindennap rendszeresen gyakorolni, hogy az elért eredmények minőségét fenntartsd. Ha rendszertelenül gyakorolsz, akkor is lesznek eredmények, de nem ugyanolyan minőségűek.

Ha megteremtetted a rendszeres gyakorlás kereteit a mindennapi életedben, akkor már az isteni erőre hagyhatod, hogy a maga idejében cselekedjen. Ha isteni áldás ér, tapasztald meg, és folytasd tovább a munkát. Ha az isteni áldás nem jön el ma, akkor talán majd eljön húsz év múlva. De még ha sosem jönne el, akkor is folytasd a munkát – legalább egészséget és boldogságot érsz el, s ha egészségben és boldogságban van részed, az már önmagában isteni áldás - tanácsolja Iyengar mester.

Ne táplálj magadban olyan gondolatokat, hogy neked valami különlegeset kellene mutatnod az embereknek. Ha ma egy magot ültetsz a földbe, és azt mondod: „tíz nap múlva gyümölcsöket akarok”, vajon sikerülni fog-e? A gyümölcs természetes módon jelenik meg, igaz? Ha a fa készen áll a gyümölcstermésre, akkor teremni fog. Még ha követeled, hogy „akarom, akarom!”, akkor sem érik meg hamarabb. Természetesen kell megtörténnie, nem mesterségesen. Tehát csak dolgozz, és hagyd, hogy jöjjön vagy ne jöjjön, de folytasd a gyakorlást. Akkor, még ha családod és családi kötelezettségeid vannak is, nincs probléma - hangsúlyozza Iyengar Mester.

Ha szannjászí volnék, akkor talán azt javasolnám, hogy ti is mindannyian legyetek szannjászík, és mondjatok le a családi életről a spirituális ösvény kedvéért. Egy szannjászí nem ismeri egy családfenntartó életét, ezért könnyen tanácsolhatja, hogy „Hagyd el a családodat, válj el, és gyere velem!” Manapság sok olyan ember van, aki a jógával kapcsolatba kerülve elhanyagolja a gyermekeivel, a feleségével vagy a férjével szembeni kötelességét. Ez azonban nem a jógi hozzáállása, hanem a fanatikusé. Az ősi India jógijai családfenntartók voltak, és családfenntartó tevékenységeik közepette, családdal és gyermekekkel körülvéve érték el a jóga tetőpontját. Családos emberként azt mondom: „Miért kellene feladnod családi kötelezettségeidet?” Ismerd fel saját korlátaidat! A jóga azt tanítja, hogy először ismerd meg a határaidat, és azokból kiindulva építkezz. Akkor még ha tíz vagy tizenöt gyermeked van is, az sem lehet akadály a spirituális fejlődésed előtt.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ