Dógen zendzsi bocsánatkérése

" Megöregedtem. Már vissza kellett volna vonulnom a kolostor vezetésétől, és remetének kellene lennem, hogy öreg napjaimra gondoskodjak magamról. Mégis én vagyok az apát és a ti tanítótok, akinek az a dolga, hogy eloszlassa mindegyikőtök illúzióit, és átadja nektek az Utat. Ezért néha nyers szavakkal szidalmazlak benneteket, vagy verlek a bambuszpálcámmal. Sajnálom, hogy ezt kell tennem, de ez a módja annak, hogy Buddha nevében lehetővé tegyem a Dharma virágzását. Testvéreim, kérem, legyetek együtt érzők velem, és bocsássátok meg, amit teszek."

E szavakat hallva mindannyian könnyekben törtünk ki. Csak ilyen szellemmel lehet a Dharmát tanítani és terjeszteni. Lehetsz apát vagy magas rangú pap, helytelen a közösséget úgy vezetni és a szerzeteseket úgy kihasználni, mintha személyes tulajdonaid lennének. Ezenkívül ha nem vagy abban a helyzetben, nem kritizálhatsz másokat, és nem mondhatsz rosszat róluk. Nagyon-nagyon óvatosnak kell lenned.

Ha látod valakinek a hibáit, azt gondolod, hogy nincs igaza, és szeretnéd együttérzéssel tanítani, találnod kell valamilyen ügyes módszert, hogy ne keltsd fel a haragját, és úgy kell beszélned, mintha valami másról volna szó.

Dógen zendzsi

az a japán zen-mester, aki a szótó-zen tanítását Kínából hazájába vitte. Kétségtelen, hogy élete és alapítói munkája révén ő tekinthető Japán legjelentősebb zen-mesterének. Sokan látják benne a legfontosabb vallási személyiséget is, és számtalan buddhista iskolában szentként, bódhiszattvaként tisztelik.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ