Derű és nyugalom - követni a Nagy Út tudatát

Az egyetemes ösvény mindenki számára nyitva áll: nemcsak az emberi lényeknek, hanem élőnek és élettelennek egyaránt. Akár tudatában vagyunk, akár nem, életünk állandóan az egyetemes ösvény, a derű és a nyugalom kellős közepén zajlik. Az Út tudata mindenben benne van, méghozzá állandóan.

A derű és a nyugalom, mint nagy tudat, [maga az] egyetemes tudatosság. Éppen olyan, mint a vízesés, amely állandóan alázúdul, akár tudatában vagy, akár nem. Jóllehet az Út tudata derű és nyugalom, ez a nyugalom mégsem a szokványos értelemben vett nyugalom. Az Út nyugalma [ugyanis] egyszersmind dinamikus. Ha távolról nézel egy vízesést, nyugodtnak tűnik, ha viszont közelebbről veszed szemügyre, megláthatod a mozgását. Az emberi tudatosság eredeti természete olyan, mint a vízesés: derűs és nyugodt – ugyanakkor dinamikus.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A pszichológiát tanulmányozva az ember próbálja megérteni a tudatosság alapját, amelyet tudattalannak hívnak. A tudattalan roppant kiterjedésű, és temérdek dolog van benne, mivelhogy összekapcsolódik a múlttal, a jelennel és a jövővel. A pszichológia ezt a tudattalan szintet próbálja megérteni, és arra törekszik, hogy dolgokat vegyen ki belőle. Ez a hozzáállás nem más, mint az egotudat működése. Az egotudat az önzés, az öncélú megértés forrása. Az ego az Út tudatára – mint megtapasztalhatóra – különlegességként tekint, és így azt is tudni akarja, hogy az milyen. Azonban akármit is csippent fel, akármire is néz, az csak az Út tudatának felszíne lehet.

A buddhizmus a derű és a nyugalom közvetlen megtanulása és gyakorlása. Más szavakkal, a buddhizmus által azt akarjuk tudni, hogy hogyan legyünk jelen az Út tudatában, hogyan legyünk egyek az Út tudatával, nem pedig azt, hogy hogyan vegyünk ki belőle dolgokat. Ezért tehát tanulnunk és gyakorolnunk kell a derűt és a nyugalmat. Az egotudat ugyanis amint megérti a létezés forrását, azon nyomban igyekszik azt felcsippenteni, és fix dolognak tekintve fogódzót keres benne, „én”-nek nevezve azt.

Ha mélyen megértjük az egót, egyúttal szabadok is lehetünk tőle. Nincs is más választásunk, mint hogy szabadok legyünk tőle, mivel ez az „én” [valójában] az összes érző lénnyel együtt létezik. Az egyetemes tudatosság dinamikus, ám egyszersmind derűs és nyugodt is. Eggyé kell válnunk vele – ez az, amit a buddhizmus hangsúlyoz