Eloldódás a testtől

Amikor a világi kötődés teljes egészében eltűnik, felvirrad az Önvaló tudása, és az Átman elkülönül a fizikai testtől. Ha egy friss kókuszdiót kettévágunk, nagyon nehéz szétválasztani a belsejét a héjától. Amikor azonban a kókusz kiszárad, a belseje magától leválik a héjról. Ezt érezni lehet, ha megrázzuk. Aki felismerte Istent, olyanná válik, mint a kiszáradt kókuszdió: a lelke elválik a testétől, és a testhez való kötődés teljesen elhagyja.

A test élvezete vagy fájdalma nincs hatással rá, és nem törekszik többé a test kényelmére, hanem megszabadult lélekként megy egyik helyről a másikra. Amikor az ember azt veszi észre, hogy az Úr nevének puszta említésekor könnybe lábad a szeme, és a teste beleborzong, akkor tudhatja, hogy megszabadult a vágyhoz és a vagyonhoz való kötődéstől, és elérte Istent. Például ha a gyufa száraz, abban a pillanatban lángra lobban, ahogy egyszer végighúzzuk a gyufásdobozon, de ha nedves, akár ötvenszer is végighúzhatjuk, mégsem tudjuk lángra lobbantani. Hasonlóképpen, amikor az elmét átitatja az érzéki vágy és a világi dolgok utáni vágyakozás, nem részesül az isteni megvilágosodásban, akármilyen kitartóan próbálkozzon is az ember – az puszta időpocsékolás és felesleges munka. Amikor viszont kiszárad, a spirituális megvilágosodás azon nyomban bekövetkezik.