A Ghéranda-szamhitá nyitósorai

Csandakápáli így szólt:
Ó, Jóga Ura! Szeretném megtanulni a testi jógát (ghatasztha-jóga), amely elvezet
a végső valóság ismeretéhez (tattva-dnyána). Ó, Jógik Ura! Kérlek, beszélj róla, Mester! ||2||

Ghéranda így szólt:
Nagyon jól tetted, hatalmas karú, hogy ezt kérted tőlem.
Gyermekem, elmondom neked, hallgass hát figyelmesen! ||3||

Nincs a káprázathoz (májá) fogható béklyó, nincs a jógához fogható erő.
Nincs a tudásnál (dnyána) nagyobb barát, sem az egónál (ahankára) nagyobb ellenség. ||4||

Ahogy az ábécé elsajátításával megértheted a szent iratokat,
úgy a jóga gyakorlásával elérheted a végső valóság ismeretét. ||5||

Az élőlények testét jó vagy rossz cselekedeteik teremtik,
a tett (karma) a testből születik. Így forog körbe,
mint a vízemelő kerék. ||6||
Ahogy az ökrök hajtotta vízemelő kerék körkörösen fel-le mozog,
úgy megy végig születésen és halálon tetteitől vezérelve az egyéni lélek (dzsíva). ||7||

Mint az égetetlen agyagedény a vízben, úgy válik a pusztulás martalékává a test is.
Meg kell hát tisztítani, jól kiégetve a jóga tüzében. ||8||

A hét gyakorlat, amely a testet tökéletesíti: megtisztítás, megerősítés,
megszilárdítás, megnyugtatás, könnyűvé tétel, közvetlen tapasztalás és elkülönítés [a világtól]. ||9||

A megtisztítást a hat tisztító gyakorlattal (satkarma) lehet elérni, az erőt a testtartásokkal (ászana),
a szilárdságot a pecsétekkel (mudrá), a nyugalmat az érzékek visszavonásával (pratjáhára), ||10||

a könnyűséget az életenergia szabályozásával (pránájáma), a közvetlen tapasztalást a meditációval (dhjána),
az elkülönülést pedig az elmélyedéssel (szamádhi),
ami kétségtelenül maga a szabadság (mukti). ||11||

UGRÁS A KÖNYVHÖZ