Júl
25
2016
17:40
Júl
25
2016
17:40
Túl sok víz van a folyóban! - az önátadás tanmeséje
Egyszer egy ember sivatagos vidéken utazott keresztül. Hosszú és küzdelmes volt az útja, és nagyon megszomjazott. Találkozott egy másik utazóval, és megkérdezte tőle a folyóhoz vezető utat, a másik utazó pedig így válaszolt:
– Gyere velem! Épp arra tartok. Jól jön az úthoz egy kis társaság. Együtt iszunk majd a folyóból.
Együtt mentek hát tovább, míg végül a folyóhoz értek. A másik utazó lehajolt, kelyhet formált a kezeiből, és ivott. Az ember, akit ugyanannyira kitikkasztott a küzdelmes út, és aki kísérőt keresett magának, hogy az megmutassa neki az utat, egyszerűen csak állt ott, tátott szájjal.
A kísérő megkérdezte:
– Hé, mi ütött beléd? Miért nem iszol?
Az utazó így szólt:
– Túl sok víz van a folyóban ahhoz, hogy igyak!
A történet tanulsága
Ez a helyzet a korlátok közé szorított emberekkel. Ki tartóztatna le vagy vetne börtönbe, ha nem iszod ki az egész folyót?
Bárhol vagy is, indulj el onnan! Nem kell sehova, máshova menned. Amikor otthon vagy, nem kell a hazaútra repülőjegyet foglalnod. Csak amikor száműzetésben vagy, akkor van szükséged hajóra, csónakra vagy bármilyen szállítóeszközre – lovas kocsira, repülőre vagy űrhajóra. Otthon vagy; nincs a végtelennek olyan része, amely ne lenne a végtelen otthona. Vajon tudatosságod a végtelenség melyik végéből fog a végtelenség valamely másik végébe vándorolni ahhoz, hogy önmagára találjon?
Semmi értelme, hogy olyan sokszor kinyitjuk és becsukjuk a szemünket, sem annak, hogy meditációba merülünk, majd kijövünk belőle, hiszen a Végtelenség mindenütt ott van – kívül-belül egyaránt....
Az idézet forrása: A kundaliníerő rejtelmei című könyv • Filosz Kiadó