A háromféle tudás - egy zen mester szavaival

A hétköznapi tudás

A hétköznapi tudás a mindennapokban használt megkülönböztető vagy analitikus gondolkodás szülötte. Általa a világot olyannak látjuk, mintha azt jól meghatározott és egymástól elkülönülő létezők alkotnák. A barátaink, a gyermekeink, a szüleink, a tárgyak – mindegyiket tőlünk és egymástól különállónak látjuk. Ebből a nézőpontból nagyon nehéz békés kapcsolatot teremteni vagy teljes önfeláldozással és elköteleződéssel odaadni magunkat mások életének. Amikor a gyermekeidet kell segítened a házi feladatban, miért nem segítesz teljes odaadással? Ha így teszel, az életedet pontosan a gyermekeid életében találhatod. Ez valójában a te időd, de mégsem jelenik meg a felszínen. A gyermekeid ideje jelenik meg a felszínen. A te időd a gyermekeid idejében rejlik. A buddhizmus mindig azt tanítja, hogy az idődet mások idejében kell meglelned. Ezt nevezik teljes elköteleződésnek vagy„segítségnek”. Nincs elkülönülés. Te a gyermeked vagy, a gyermeked pedig te vagy.

A második típusú tudás

A második típusú tudás a hétköznapit meghaladó tudás. Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk megismerni az igazságot – azt, hogy a világ állandótlan. Hétköznapi értelemmel állandónak látjuk a dolgokat. Ha mélyen meg akarjuk ismerni az emberi életet, a tudatunkat az állandótlanság igazságába kell helyeznünk. Ekkor azonnal megérzünk valamit az állandótlanságból. Esetleg eltöprengünk, és azt mondjuk: „Ne tanítsd azt, hogy a világ állandótlan, mert az pesszimista.” De bármi is a tapasztalatunk vagy érzésünk az állandótlansággal kapcsolatban, a világ állandótlan, ezért nem lenne szabad megmaradnunk az állandótlansággal kapcsolatos érzéseinknél vagy tapasztalatainknál. Olyannak kellene látnod magad, mint aki folyton eltűnik, eltűnik a többiek világában. Mikor segítesz valakinek, mindig annak az embernek az életében kell találnod magad, és a te életednek nyomtalanul el kell tűnnie. Olyan ez, mint a hullámok és a víz kapcsolata: ha tudomást szerzel a hullámok létezéséről, az nem jelenti azt, hogy a hullámok a víztől elkülönülve léteznek. A hullámok állandóan a víz birodalmában találhatók, és megállás nélkül egy nagyobb léptékű világban munkálkodnak, amely maga a víz. Ha gassót csinálsz, a gassó betölti az egész világot. A világ többi lénye hiánytalanul elfér egyetlen gassó mögött. Mikor segítesz valakinek, akkor maga vagy a teljes elköteleződés, és betöltöd az egész világot. A másik ember élete megbúvik a tiédben. Ezt nevezik „segítségnek”.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A Dharmának tulajdoníts értéket, ne az egyéni tapasztalatoknak és érzéseknek. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb léptékű világnak tulajdonítasz értéket, és megnyitod a szívedet. Még ha gondolatokkal teli a fejed, akkor is nyisd meg a szívedet, és amikor segítened kell, segíts, amikor pedig gondoskodnod kell az életedről, gondoskodj az életedről! Bármit is érzel, nyisd meg a szíved, és azután tedd meg, amit meg kell tenned. Ha így élsz, akkor valóban képes vagy törődni az egyéni érzésekkel és tapasztalatokkal, s az életed virágba borul. Ez tényleg segít!

A harmadik típusú tudás

A harmadik típusú tudás a mindent meghaladó tudás. A mindent meghaladó tudás annyi, mint tudni, hogyan kell élni abban a világban, amelyben tisztán láthatjuk az egymást átható lények teljes világát. Ez azt jelenti, hogy amikor segítesz valakinek, akkor ott egy és ugyanaz az alap van jelen, amelyben láthatod a kettőtök életének állandó és kölcsönös egymásra hatását. Egymástól elkülönülten nem láthatók. Ha azt mondom, „én”, vele párhuzamosan ott van a másik ember élete is. Ha azt mondom, „a másik ember élete”, abban a pillanatban az az én életemben található, mivel az életem tartalma nem csak a saját életem, hanem beletartozik a másiké is. Nem hagyhatom figyelmen kívül az ő életét, hiszen össze vagyunk kapcsolva. Ezért az ő élete valójában nem az övé, hanem az én életem. A mindent meghaladó tudás által egy gyönyörű képet láthatunk, amelyben két dolog állandóan áthatja egymást. Ez az a hely, ahol állnunk kell. Buddha világa mindig a teljes képet mutatja nekünk, ahol számtalan dolog állandóan áthatja egymást. Nem létezhetek, nem maradhatok életben nélkületek. Képes vagyok segíteni, mert a többiek nem mások, mint az életem tartalmai, az életem teljességgel felöleli őket, és a többiek életében található. Ezzel a szemlélettel képes lehetek teljes elköteleződéssel megtenni valamit. Ezt nevezik mindent meghaladó tudásnak.