A tudatlanság kezdete (a vakok és az elefánt)

Tanítvány: Mester, úgy tartják, a tudatlanságnak nincs kezdete, ebből az következik, hogy véget sem ér. Hogyan oszlatható el a kezdet nélküli tudatlanság? Kö­nyö­rü­let óceánja, kérlek, mondd el!

Mester: Igen, gyermekem, éles eszű vagy, és képes felfogni a nehezen érthető dolgokat is. Jól szóltál. A tudatlanságnak tényleg nincs kezdete, de véget ér. Azt mondják, a tudás megjelenése a tudatlanság vége. Ahogy a napfelkelte eloszlatja az éjszaka sötétjét, úgy a tudás fénye is elűzi a tudatlanság sötétségét.

Hogy ne keverjük össze a dolgokat, a világon mindent besorolhatunk valahová azzal, hogy egyéni tulajdonságaikat a következő kategóriák alapján elemezzük: kiváltó ok, természet, hatás, határ és gyümölcs. Ám a transzcendens valóság, mivel kettősség nélküli, mindezeken a kategóriákon túl létezik, minden egyéb viszont, a májától kezdve, tévesen azon a valóságon tűnik fel, és tárgya lehet a fentebb említett elemzésnek.

Ezek közül a májának nincsen kiváltó oka, mivel semmilyen azt megelőző dolognak sem a terméke, hanem megmarad a Brahmanban, önmagától nyilvá­nul meg, és kezdet nélküli. A teremtés előtt nem lé­tez­hetett ok a megnyilvánulására, mégis megnyilvánul, és ez önmagától kell hogy történjen.

Tanítvány: Alátámasztja bármilyen tekintély ezt az állítást?

Mester: Igen, Vaszistha szavai: Ahogy a buborékok önmaguktól bukkannak fel a vízben, úgy jelenik meg a nevek és formák megnyilvánításának ereje a mindenható és tökéletes, transzcendens Ön­valóból.

Tanítvány: De hát a májának mindenképpen kell hogy legyen oka. Ahogy az agyag nem válhat edénnyé a fazekas közreműködése nélkül, úgy az erő – mely mindvégig megnyilvánulatlanul szunnyadt a Brahmanban – csak Ísvara akaratából képes megnyilvánulni.

Mester: A feloldódásban csak a kettősség nélküli Brahman marad meg, Ísvara pedig nem. Világos tehát, hogy nem lehet az ő akarata. Amikor azt mondják, hogy a feloldódásban minden visszavonódik a megnyilvánulásból, és megnyilvánulatlan marad, az azt jelenti, hogy a dzsívák, az egész világegyetem és Ísvara mind megnyilvánulatlanokká válnak. A megnyilvánulatlan Ísvara nem képes érvényre juttatni az akaratát. A következő történik: ahogy az alvás szunnyadó ereje álomként jeleníti meg magát, úgy a májá szunnyadó ereje akként a sokaságként jelenik meg, amely Ísvarából, az akaratából, a világegyetemből és a dzsí­vák­ból áll. Ísvara a májá terméke tehát, és nem lehet a saját eredetének eredete. A májának tehát nincs kiváltó oka. A feloldódásban csak a tiszta lét marad akarattól és változástól mentesen. A teremtéskor a májá – bár ez idáig megnyilvánulatlan maradt a tiszta létben – az elmeként ragyog fel. Az elme játékának hatására a sokaság megjelenik Ísvara, a világ és a dzsívák formájában, mint egy varázslat. A megnyilvánult májá a teremtés, a megnyilvánulatlan májá pedig a feloldódás. Ekképpen tehát a májá önmagától jelenik meg vagy vonja vissza magát, így nincs kezdete. Ezért mondjuk, hogy nincs kiváltó oka.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Tanítvány: Milyen a természete?

Mester: Kifejezhetetlen. Mivel létezése később érvényét veszti, ezért nem valóságos. De mivel tapasztalt, így nem is valótlan. A két ellentét (valós és valótlan) keveréke sem lehet. Ezért a bölcsek azt mondják, hogy leírhatatlan (anirvacsaníja).

Tanítvány: Akkor mi valós és mi valótlan?

Mester: Ami a májá szubsztrátuma – a kettősségtől mentes tiszta létezés vagy Brahman –, az valós. A világegyetemnek hívott, nevekből és formákból álló illuzórikus jelenség valótlan.