LXXX. vers Kabír misztikus dalaiból
Az egyetemes misztika történetének egyik legjelentősebb alakja a 15-16. század tájékán, Benáreszben élt költő-szent, Kabír, akinek versei most először látnak önálló kötetben napvilágot Magyarországon.
Kabírt a hinduk, a muszlimok és a szikhek egyaránt szentként tisztelik.
A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti. Műveinek eksztatikus hanghordozása nagy hasonlóságot mutat a szúfi költőkéhez. Verseit a Nobel-díjas költő, Rabindranáth Tagore fordította angolra.
“Az igaz Névhez nincs más név fogható!
A Feltételes és a Feltétel Nélküli közötti különbség csupán egyetlen szó.
Az utóbbi a mag, az előbbi a gyümölcs és a virág,
A Név a gyökér, a tudás pedig az ág.
Nézd meg, hol a gyökér, s boldog leszel, ha megleled.
A gyökér az ághoz, majd a levélhez, a virághoz s a gyümölcshöz vezet.
Ez a találkozás az Úrral, ez az elérése az üdvnek, ez az összebékítése a Feltétel Nélkülinek és a Feltételesnek.”