Mi lehet az elmélkedés oka?
"Elmélkedésnek azt hívjuk, ha a gondolkodást kifinomult következtetéssel mindig a – jelenleg közvetetten ismert – kettősség nélküli Önvalóra irányítjuk."
Tanítvány: Mester, miután hallottam tanításodat az Önvaló természetéről, az világossá vált számomra, de ez a tudás közvetett maradt. Légy kegyes, és taníts engem az elmélkedésről, melynek gyakorlásával eloszlik a tudatlanság sötétsége, mely most eltakarja előlem az Önvalót, és elnyerhetem a közvetlen tapasztalatot.
Mester: Elmélkedésnek azt hívjuk, ha a gondolkodást kifinomult következtetéssel mindig a – jelenleg közvetetten ismert – kettősség nélküli Önvalóra irányítjuk.
Tanítvány: Kérlek, magyarázd el az elmélkedés okát, természetét, hatását, határát és gyümölcsét!
Mester: Oka a valós megkülönböztetése a valótlantól. Természete a kettősség nélküli Önvaló igazságának kutatása. Hatása a tudatlanság azon elfátyolozó aspektusának eltávolítása, melynek hatására az ember azt mondja, hogy „az Önvaló nem ragyog”. A határa ennek az elfátyolozásnak az újra fel nem bukkanása. A gyümölcse pedig a közvetlen tapasztalás. Így mondják a bölcsek.
Tanítvány: Miért a megkülönböztetést jelölik meg az okának?
Mester: Csak az alkalmas arra, hogy a kutatás révén keresse a tapasztalásból eredő közvetlen tudást, aki a valós és a valótlan megkülönböztetésével elérte a közvetett tudást. Más nem járhat sikerrel a keresésben.
Tanítvány: Miért nem a megszabadulás utáni vágy az elmélkedés oka?
Mester: A megszabadulás utáni puszta vágyakozás nem teheti alkalmassá az embert az Önvaló kutatására. Sravana nélkül az ember még közvetett tudásra sem tehet szert. Akkor hogyan érhetne el sikert az Önvaló kutatásában? Csak az Önvaló természetének megismerése után kezdhet valaki Annak keresésébe. Ha tudatlan valódi természetét illetően, akkor hogyan tanulmányozhatná az Önvalót? Az egyszerű vágy a megszabadulásra nem elegendő.
Tanítávny: Vágyakozása nem vezetheti az embert a kutatáshoz? Ennek a vágynak a felbukkanásával hallani kezd az Önvaló természetéről, és közvetett tudást szerez, melynek alkalmassá kell tennie a kutatás megkezdésére.
Mester: Ez egyet jelent azzal, hogy azt mondjuk, a kereső rendelkezik a megkülönböztetés képességével. Nemcsak vágyik a megszabadulásra, hanem értelmével képes is a megkülönböztetésre. A sravanával együtt jár az, hogy az értelmével meg tudja különböztetni a valóst a valótlantól vagy az Önvalót a nem-Önvalótól. Ezt hívjuk közvetett tudásnak. A sásztrák szerint csak aki rendelkezik a közvetett tudással, az tudja megkülönböztetni a valóst vagy az Önvalót a valótlantól vagy a nem-Önvalótól, és az alkalmas az Önvaló kutatására. Tehát a megkülönböztetés a kutatás elengedhetetlen feltétele.
Tanítávny: Még ha a megszabadulás iránti vágy nem is jellemző (visésa) oka az elmélkedésnek, attól még a vágytalanság vagy a nyugalom az lehet?
Mester: Ezek mind csak általános segítségek az elmélkedéshez, de nem a jellemző okai. A vágytalan és nyugodt ember nem feltétlenül rendelkezik közvetett tudással az Önvalóról, tehát nem alkalmas az Önvaló kutatására. Vannak vezekelést végző emberek, akik vágytalanok és nyugodtak, de nem vágynak a megszabadulásra. Nem hallottak semmit az Önvaló természetéről, mivel nem vágynak a megszabadulásra.