Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Nincs mindig úgy

Milyen is egy igazi tanító?

Nagyon fontos, hogy a tanító hogyan hívja fel a tanítvány figyelmét a hibáira. Ha a tanító úgy véli, hogy amit a tanítvány tett, az hiba, akkor nem igaz tanító. Talán valóban hiba, de ugyanakkor a tanítvány valódi természetének kifejeződése is. 

2016.07.24 20:11
Milyen is egy igazi tanító?

Ha ezt megértjük, tiszteljük tanítványaink valódi természetét, és gondosabban viselkedünk, amikor a hibáikra rámutatunk. Az írások öt pontban foglalják össze, hogyan kell gondosan eljárni:

Az első az, hogy a tanítónak jól kell megválasztania az alkalmat, és nem szabad sok ember előtt közölnie a tanítvány hibáját. Ha lehet, a tanítónak személyesen, megfelelő helyen és időben kell elmondania.

Másodszor, a tanítónak hűnek kell lennie az igazsághoz, ami azt jelenti, hogy nem szabad a tanítvány hibájának neveznie valamit csak azért, mert ő úgy gondolja, hogy az hiba. Ha a tanító megérti, hogy miért cselekedett úgy a tanítvány, akkor lehet hű az igazsághoz.

A harmadik, amit a tanítónak nem szabad elfelejtenie, hogy szelíd és nyugodt legyen, és halkan beszéljen, ne kiabáljon. Ez nagyon finom dolog, akárcsak az igazsághoz való hűség, de az írások itt arra helyezik a hangsúlyt, hogy nyugodt, kedves hozzáállást kell tanúsítani, amikor valakinek a hibájáról beszélünk.

A negyedik az, hogy a tanító - az igazi mester - csak azért ad tanácsot vagy mutat rá valakinek a hibájára, hogy segítsen neki, nem pedig azért, mert az őt magát bántja vagy zavarja. A tanítónak nagyon gondosnak kell lennie, és észre kell vennie, ha a tanítvány valamilyen kifogással mentegetőzik, vagy nem veszi komolyan a dolgot. Ilyen esetben a tanítónak mellőznie kell a tanítványt, míg komolyabbá nem válik. Való igaz, hogy csakis a tanítvány segítsége érdekében adunk tanácsot, de ez nem azt jelenti, hogy mindig engedékenynek kell lennünk. Néha nagyon keményen kell bánnunk vele, különben nem segíthetünk rajta valódi értelemben.

Az utolsó pont az, hogy a tanítvány figyelmét mindig együttérzéssel kell felhívni a hibájára, ami azt jelenti, hogy a tanító nemcsak a tanítója, hanem a barátja is a tanítványnak. A tanító barátként hívja fel a figyelmet valamilyen problémára vagy ad valamilyen tanácsot.

Nem könnyű tehát tanítónak lenni, sem pedig tanítványnak. Nem támaszkodhatunk semmire, még a szabályainkra sem. Meg kell tennünk a tőlünk telhető legnagyobb erőfeszítést, hogy egymást segíthessük.
A szabályainkat pedig nem csak a szabályok kedvéért tartjuk be, ahogy a szertartásokat sem a szertartások tökéletességéért hajtjuk végre. Azt tanulmányozzuk, hogyan juttassuk kifejezésre valódi természetünket.
Nagyon köszönöm.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ