Pradzsápati ivadékai

Pradzsápati ivadékai kétfélék: istenek és démonok. Valójában az istenek voltak a fiatalabbak és a démonok az idősebbek. Mivel a démonokkal e világokért vetélkedtek, az istenek azt mondták magukban: „Gyerünk, győzzük le a démonokat az áldozati szertartáson a főénekkel!”

Szóltak tehát a beszédnek: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta a beszéd, és elkántálta nekik a főéneket. Mindazt, ami a beszédben hasznos, elkántálta az isteneknek, mindazt, ami kellemes, megtartotta magának. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és átjárták a rosszal. E rossz nem más, mint hogy valaki nem az igazságnak megfelelő dolgot mondja. Ez maga a rossz.

Akkor az istenek szóltak a lélegzetnek: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta a lélegzet, és elkántálta nekik a főéneket. Mindazt, ami a lélegzetben hasznos, elkántálta az isteneknek, mindazt, ami kellemes, megtartotta magának. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és átjárták a rosszal. E rossz nem más, mint hogy valaki nem a megfelelő dolgot szagolja. Ez maga a rossz.

Akkor az istenek szóltak a látásnak: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta a látás, és elkántálta nekik a főéneket. Mindazt, ami a látásban hasznos, elkántálta az isteneknek, mindazt, ami kellemes, megtartotta magának. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és átjárták a rosszal. E rossz nem más, mint hogy valaki nem a megfelelő dolgot látja. Ez maga a rossz.

Akkor az istenek szóltak a hallásnak: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta a hallás, és elkántálta nekik a főéneket. Mindazt, ami a hallásban hasznos, elkántálta az isteneknek, mindazt, ami kellemes, megtartotta magának. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és átjárták a rosszal. E rossz nem más, mint hogy valaki nem a megfelelő dolgot hallja. Ez maga a rossz.

Akkor az istenek szóltak az elmének: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta az elme, és elkántálta nekik a főéneket. Mindazt, ami az elmében hasznos, elkántálta az isteneknek, mindazt, ami kellemes, megtartotta magának. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és átjárták a rosszal. E rossz nem más, mint hogy valaki nem a megfelelő dologra gondol. Ez maga a rossz.

Így támadták meg az isteneket és járták át őket a rosszal.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Akkor az istenek szóltak a szájban lévő lélegzetnek: „Kántáld el a főéneket nekünk!” „Jól van”, mondta ez a lélegzet, és elkántálta nekik a főéneket. A démonok azt gondolták: „Ezzel az udgátri-pappal biztosan le fognak győzni minket.” Rárontottak hát, és megpróbálták átjárni a rosszal. De mint a sziklához vágott földdarab darabokra hullva szanaszét szóródtak és elpusztultak. Az istenek élete felvirágzott, a démonoké romba dőlt. Aki tudja ezt, annak élete szintén felvirágzik, az ellenségéé, aki gyűlöli őt, romba dől.

Az istenek megkérdezték: „Hová lett az, aki mellettünk állt?”
„Itt van a szájban.”
Ő Ajászja Ángirasza, mivel ő a testrészek (anga) esszenciája (rasza).

Ugyanezt az istenséget Dúrnak is nevezik, mivel távol (dúra) marad tőle a halál. Aki tudja ezt, attól szintén távol marad a halál.

Ugyanez az istenség miután kiűzte a többi istenségből a gonoszságot, a halált, a világ végére kergette és száműzte azt. Ezért ne menjen az ember idegenek közé vagy a határvidékekre, nehogy belefusson a gonoszságba, a halálba.

Ugyanez az istenség miután kiűzte a többi istenségből a gonoszságot, a halált, elvitte őket a halál hatókörén túlra.

Elsőként a beszédet vitte át. Amikor a beszéd megszabadult a haláltól, tűzzé lett. A halálon túljutva e tűz lobog.

Azután a lélegzetet vitte át. Amikor a lélegzet megszabadult a haláltól, széllé lett. A halálon túljutva e szél fúj [és tisztít].

Azután a látást vitte át. Amikor a látás megszabadult a haláltól, a Nappá (áditja) lett. A halálon túljutva e Nap ragyog.

Azután a hallást vitte át. Amikor a hallás megszabadult a haláltól, égtájakká (dis) lett. Ezek az égtájak túljutottak a halálon.

Azután az elmét vitte át. Amikor az elme megszabadult a haláltól, a Holddá lett. A halálon túljutva e Hold fénylik. Aki tudja ezt, azt ez az istenség ugyanúgy átviszi a halál hatókörén túlra.

Akkor a szájban lévő lélegzet ennivalót kántált magának. Valójában ő fogyaszt el minden megevett ételt, s így szilárdan megalapozódik itt a Földön.

A többi isten így szólt hozzá: „Oly’ sok mindez ‒ az étel, amit magadnak kántáltál ‒, adj nekünk is belőle!” „Gyertek, gyűljetek körém!” ‒ Válaszolta. „Úgy legyen!” ‒ Mondták, és minden oldalról köréje gyűltek. Ezért amikor ezzel [a lélegzettel] ételt eszik [az ember], őket [az isteneket] is jóllakatja. Aki tudja ezt, annak ugyanígy köréje gyűlnek az övéi. Ő pedig az oltalmazójuk lesz, az első közöttük (srestha), a vezetőjük, az étel elfogyasztója, az uralkodó. Ha viszont az övéi közül bárki megpróbál a riválisa lenni annak, aki tudja ezt, az még a saját híveinek sem tud majd elég támogatást nyújtani. De aki a követői közül segíteni szeretné híveit, az képes lesz elég támogatást nyújtani nekik.

Ez a lélegzet nem más, mint Ajászja Ángirasza, mivel ő a testrészek esszenciája. Mármost a testrészek esszenciája a lélegzet. Bizony a testrészek esszenciája valóban a lélegzet. Ezért bármelyik testrész, amelyet elhagy a lélegzet, elsorvad, mivel a lélegzet a testrészek esszenciája.

És a lélegzet Brihaszpati. Mert hatalmas (brihatí) a beszéd, és a lélegzet a beszéd ura (pati), ezért a lélegzet Brihaszpati.

És a lélegzet Brahmanaszpati. Mert a Brahman nem más, mint beszéd, és a lélegzet a beszéd ura, ezért a lélegzet Brahmanaszpati.

És a lélegzet a száman. Mert a száman nem más, mint beszéd. „Az nő (szá) és férfi (ama)” [egyszerre] ‒ innen a száman neve, és ez a száman igaz természete. Ugyanakkora (szama), mint egy szúnyog, ugyanakkora, mint egy légy, ugyanakkora, mint egy elefánt, ugyanakkora, mint ez a három világ, ugyanakkora, mint az egész [világegyetem]: ezért száman. Aki így ismeri meg a számant, az a számannal lesz egybefogva, és osztozik világában.

És a lélegzet valójában a főének (udgítha) is. Mert a „fel” (ud): a lélegzet ‒ mivel mindent a lélegzet tart fenn (uttabdha). A kántálás (gíthá) pedig: beszéd. A „fel” és a „kántálás” együtt: ez az udgítha.

ford.: Fórizs László

UGRÁS A KÖNYVHÖZ