Túl a gondolkodáson - Katagiri zen mester tanítása

Amikor zazenben ülsz, ne gondolkodj! Ne használd a homloklebenyed! A homloklebenyed már veled együtt ül, tehát ne használd gondolkozásra. Ez nem azt jelenti, hogy pusztítsd el a gondolkodást, vagy hogy tartsd távol magad tőle. Egyszerűen csak légy nyugodt, és ne ártsd bele magad a gondolkodásba!

Amíg csak élsz, a gondolkozás állandóan meg fog jelenni; de te ne ártsd bele magad, és ne is küzdj vele! Ha azt mondod, „nem kéne gondolkoznom”, az máris gondolkodás. Mindössze annyit kell tenned, hogy pillanatról pillanatra békében és harmóniában ülsz. Akkor nem jut majd hely a gondolkodásnak. Ezt jelenti az „elgondolni a nem gondolkodást”.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Persze ha tényleg azt hiszed, hogy nem gondolkozol, akkor könnyen az önteltség csapdájába eshetsz, mivel talán már a következő gondolatod az lesz: „Igen! Megcsináltam! Megvilágosodtam!” Szinte magától megjelenik a nagyképűség. Még ha jónak véljük is a dolgot, ez a „jó” mégsem annyira jó. Ha gondolkozol, a dolgok rosszabbra fordulnak. Sokkal rosszabbra. De hát akkor mit kellene tenned? Nem gondolkodni. A nem gondolkodás azt jelenti, hogy kérlek, hagyd nyugodni a homloklebenyed. Egyszerűen csak ülj le! Mindössze ennyit kell tennünk.

A dolgokat mindig a saját mércénkkel mérjük. Ha például a „nem gondolkodásod” révén átélsz valami nagyszerűt, könnyen azt mondhatod: „Ó, ez csodálatos!” Ez azonban már a saját mércéd használata. Végül is sem a nem gondolkodás, sem a gondolkodás nem találja telibe a lényeget. Tehát ahelyett, hogy megpróbálnál valamit a saját mércéd szerint mérni, csak próbálj meg a világ kellős közepében lenni. Ezt hívják úgy, hogy „túl a gondolkodáson”. Ez maga a gyakorlás; egyszerűen csak ott ülsz, békében és harmóniában. De a figyelmed pengeéles! Napról napra, pillanatról pillanatra oda kell figyelned, mert az egotudat állandóan megjelenik.