Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

A kettősség nélküli tudás lámpása

Valóban üdvös cél-e a vágytalanság?

...ha a tevékenységek nem szűnnek meg, nincs nyugalom. Mivel vágytalan, elutasít minden élvezetet, és nem leli örömét sem az otthonában, sem a vagyonában, sem a művészetekben, stb. Ezért lemond róluk...

2016.07.15 16:00
Valóban üdvös cél-e a vágytalanság?

tanítvány: A megkülönböztetés a vágytalansággal együtt elvezet a célhoz?
mester: Nem. A tevékenységek megszűnésének hiányában ez a kettő nem elég a sikeres kutatáshoz, hiszen nem jelenik meg a vágy az Önvaló felkutatására. Így hogyan beszélhetnénk abban elért sikerről?

t: Mit tesz a vágytalan ember, ha nem kezd az Önvaló felkutatásába?
m: Ha a tevékenységek nem szűnnek meg, nincs nyugalom. Mivel vágytalan, elutasít minden élvezetet, és nem leli örömét sem az otthonában, sem a vagyonában, sem a művészetekben, stb. Ezért lemond róluk, visszavonul egy elhagyott erdőbe, és szigorú, de nem gyümölcsöző önmegtartóztatásban él. Ennek a példája Sikhidvadzsa király esete.

t: Tehát a megkülönböztetés képessége a vágytalansággal és a tevékenységek megszűnésével együtt elvezet a célhoz?
m: A megszabadulásra való vágy nélkül nem. Amíg ez a vágy hiányzik, addig nem lesz meg az ösztönzés az Önvaló felkutatására sem.

t: Mit tesz az ilyen ember?
m: Mivel vágytalan és békés, nem fog semmiféle erőfeszítést tenni, hanem közömbös marad.

t: Voltak olyan emberek, akik rendelkeztek ezzel a három képességgel, és mégsem kezdtek az Önvaló kutatásába?
m: Igen. Bár a vágytalanság megjelenik mindenfajta önmegtartóztatásban, és a tapaszvík elméje egyhegyű marad, mégsem képesek az Önvaló kutatására.

t: Akkor mit tesznek?
m: Elfordulnak a külső törekvésektől, összpontosított elmével mindig mértékletesek, és a mélyalváshoz hasonló élő, ám felfüggesztett állapotban maradnak, de nem kutatják az Önvalót. Példaként a Rámájana Sarabhanga risiről beszél, aki kitartó vezeklése (tapaszja) után a mennyországba került.

t: A mennyország nem része a kutatás gyümölcseinek?
m: Nem. A kutatásnak a megszabadulással kell végződnie. Ez szabadság a születés és halál ismétlődésétől, nem pedig átutazás egyik régióból a másikba. Sarabhanga esete megmutatja, hogy képtelen volt rá, ezért nem is kutatta az Önvalót. Mind a négy képesség szükséges tehát a kutatáshoz.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A puszta vágy a megszabadulásra a többi három minőség nélkül nem elég. A megszabadulás utáni intenzív vágytól vezérelve az ember belefoghat a kutatásba, de ha a többi téren nem alkalmas, akkor próbálkozása kudarcba fullad. Esete olyan lesz, mint a nyomorék emberé, aki reménytelenül sóvárog a magas fán található méhkasban lévő méz után. Nem tudja elérni, és boldogtalan marad. Az is lehet, hogy a kereső felkerekedik egy mesterhez, ráhagyatkozik, és hasznát látja az útmutatásának.

t: Milyen tekintély mondja, hogy a megszabadulás utáni heves vágytól vezérelt ember örökké boldogtalan marad, ha más téren képzetlen?
m: A Szúta szanhitá kijelenti, hogy akik vágynak az élvezetekre, és mégis sóvárognak a megszabadulás után, azokat biztosan megharapja a szanszára kígyója, és elkábulnak halálos mérgétől. Ez a tekintély.

Abban teljes az egyetértés a srutik, a következtetés és a tapasztalat között, hogy mind a négy minőségnek teljes mértékben jelen kell lennie. Ha közülük akár csak egy is hiányzik, akkor a kutatást nem lehet sikerre vinni, de az ember halála után az erény régióiba kerül. Amikor mind a négy minőség tökéletes és együtt van, akkor a kutatás gyümölcsöző.

t: Összefoglalva, ki alkalmas az Önvaló kutatá­sára?
m: Csak azok, akikben maradéktalanul megvan mind a négy minőség, senki más. Még akkor sem alkalmasak, ha jártasak a Védákban és a sásztrákban vagy más területeken, vagy ha szigorú önmegtartóztatást gyakorolnak, vagy elkötelezetten végzik a vallási szertartásokat, vagy fogadalmakat tesznek, vagy mantrákat recitálnak, vagy bármiféle hívők, vagy nagy felajánlásokat tesznek, vagy vándorló szerzetesek, stb. Ahogy a védikus szertartások végzésére sem jogosultak azok, akik nem részesültek egy második, rituális születésben, úgy a kutatás sem való az arra alkalmatlanoknak.

t: A szükséges minőségek hiánya miatt még a nagyon tanult tudósok számára is lehetetlen ez a kutatás?
m: Legyen az ember akár tájékozott a szent tanokban, akár tudatlan velük kapcsolatban, akkor is csak a négy szükséges minőség teheti képessé a kutatásra. A srutik kijelentik: az felel meg, „kinek elméje kiegyensúlyozott, ura az érzékeinek, cselekvései megszűntek, és állhatatos”. Ebből az következik, hogy csak azok alkalmasak, akik birtokolják a négy erényt, a többiek nem.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ