Isten vagy a sors akarata?

Kérdező: Tehát felcserélhetjük azt a két szót, hogy Isten akarata és sors?

Ramés: A kettő ugyanaz. Istennek az egyes test-elme organiz­musra vonatkozó akarata a sors. Egy test-elme organizmus sor­sa Isten akaratától függ.

Kérdező: Eszerint tehát „te” nem tehetsz semmit, csak elfogadhatod ezt? 

Ramés: Így igaz, valóban ezt mondom. Ha tehát egy fogamzásnak nem az a sorsa, hogy gyümölcseként kisbaba szülessen, akkor a fogamzás el fog vetélni. Talán az anya dönt az abortusz mellett. Hogy hány évig fog élni, és mi fog történni az életében, ha meg­születik, az szintén a sorsának a része, amely viszont Isten akarata.
Mi történik tehát egy gyilkosság esetében? Egy test-elme or­ga­nizmust megöltek, és egy másik test-elme organizmus eszközként szolgált a gyilkossághoz. Akit megöltek, annak az volt a sorsa, hogy bizonyos test-elme organizmus megölje – ez a sors. Senki sem tudja, milyen halállal fog meghalni. Talán természetes halál lesz, talán baleset vet véget az életének, talán gyilkosság, esetleg öngyilkosság. Tehát hogy melyik fog bekövet­kezni e négy közül, az a fogamzás pillanatában eldőlt. Ha az a sorsa, hogy meggyilkolják, akkor azt nem kerülheti el, ily módon kell meghalnia. Hogy mi történik azzal a test-elme organizmus­sal, aki elköveti a gyilkosságot, az következésképpen annak a test-elme or­ganizmusnak a sorsa. Nem minden bűnesetre derül fény. Nem inden felderített bűncselekményt büntetnek meg. Az te­hát, hogy elítélik-e az általa történt gyilkosságért, vagy sem, a sorsától függ, Isten akaratától.
Élt egy Teréz anyának nevezett test-elme organizmus, amely úgy volt programozva, hogy csak csodálatos dolgok történje­nek általa. Ezek a csodálatos dolgok számos kitüntetést eredmé­nyeztek: Nobel-békedíjat, rengeteg más kitüntetést és elismerést. Mi történt ebben az esetben? Én azt mondom, hogy nem volt Teréz anya, aki kapta volna ezeket a kitüntetéseket. Teréz anya csupán a neve annak a test-elme organizmusnak, amely­nek az volt a sorsa, hogy megkapja őket.
Másrészről létezik egy pszichopatikus organizmus. Egy pszi­cho­­pata nem választotta azt, hogy pszichopata legyen. Ám úgy programozták, hogy azt tegye, amit a társadalom és a törvény gonosz, elfajzott cselekedetnek nevez. Tehát ilyen cse­le­kede­tek történnek ezen a test-elme organizmuson keresztül, amelyet ekképpen programoztak. A pszichopata test-elme organizmusának ez a sorsa. S hogy elítélik-e, vagy sem, az is a sorsától függ. Ám a lényeg szerintem az, hogy egy Teréz anya test-elme organizmust ugyanaz a Forrás hozott létre, mint ami egy pszichopata test-elme organizmust. Mi csupán elfogadhatjuk Isten akaratát, nem próbálhatjuk megérteni azt. Mit gondolsz, miért?

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Kérdező: Nem próbálhatjuk megérteni Isten akaratát?

Ramés: Még csak meg sem próbálhatjuk, a következő oknál fogva: értelmünk igen korlátozott, míg Isten intelligenciája a teljes örökkévalóság. Hogyan érthetnénk hát meg Isten akaratát mi, akiknek ilyen korlátolt a látásmódja? Nem tudjuk.

Senki sem tudja!

Ramés: Senki, hiszen mindenki csupán kis része a teljes megnyil­vá­nulásnak, amely a Forrás tükröződése. Mindössze annyit te­hetsz, amit nem sokkal ezelőtt mondtál: elfogadhatjuk a dol­go­kat úgy, ahogy vannak. Ez minden!

Kérdező: Ahogy az ember elfogadja a dolgokat, eltűnnek a kérdések?

Ramés: Ez a lényeg. Hogy elfogadásnak vagy önátadásnak nevezed, az mindegy nekem. Azok, akik boldogabbak, ha Isten fogalmá­ban gondolkoznak, jobban szeretik az önátadás szót. Az intel­lek­tuális beállítottságúak, akik jobban kedvelik az Energia vagy a Forrás kifejezést, elfogadást használnak. A kettő ugyan­azt jelenti. S mi az elfogadás és az önátadás? Mi ezek alapja? Az, hogy igazából nincs „én”, aki bármit is tehetne. Mi a végső pontja az elfogadásnak és az önátadásnak? Hogy igazából nincs „én”, aki bármit is tehetne. Valójában nem létezik „én”.”