XLVI. vers Kabír misztikus dalaiból

Az egyetemes misztika történetének egyik legjelentősebb alakja a 15-16. század tájékán, Benáreszben élt költő-szent, Kabír, akinek versei most először látnak önálló kötetben napvilágot Magyarországon. Kabírt a hinduk, a muszlimok és a szikhek egyaránt szentként tisztelik. A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti.

“Óh, szádhu, egyszerű módon tisztítsd meg a tested!

Ahogy a csíra benne rejlik a fában, a csírában pedig a virágok, a gyümölcs és az árnyék,

Úgy a mag is benne van a testben, de magába is foglalja a testet.

A tűz, a lég, a víz, a föld és az éter – hát lehetnek ezek Rajta kívül?

Óh, kázi, óh, pandit, fontold meg jól: mi az, mi nincs a lélekben benne?

Kívül is, belül is víz lesz csupán, ha vízzel teli korsót bocsátasz a vízre.

Ne nevezd meg, mert csapdába ejt a kettő.

Kabír azt mondja: “Hallgass a Szóra, az Igazságra, mely a belső lényed! Saját Magának ejti ki a Szót Ő, ki Maga a Teremtő.”

UGRÁS A KÖNYVHÖZ