XLVI. vers Kabír misztikus dalaiból
Kabírt a hinduk, a muszlimok és a szikhek egyaránt szentként tisztelik. A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti.

Az egyetemes misztika történetének egyik legjelentősebb alakja a 15-16. század tájékán, Benáreszben élt költő-szent, Kabír, akinek versei most először látnak önálló kötetben napvilágot Magyarországon. Kabírt a hinduk, a muszlimok és a szikhek egyaránt szentként tisztelik. A benáreszi takács költészete misztikus szerelmi költészet, amely az istenihez fűződő magasztos, mámorító kapcsolatát dicsőíti.
“Óh, szádhu, egyszerű módon tisztítsd meg a tested!
Ahogy a csíra benne rejlik a fában, a csírában pedig a virágok, a gyümölcs és az árnyék,
Úgy a mag is benne van a testben, de magába is foglalja a testet.
A tűz, a lég, a víz, a föld és az éter – hát lehetnek ezek Rajta kívül?
Óh, kázi, óh, pandit, fontold meg jól: mi az, mi nincs a lélekben benne?
Kívül is, belül is víz lesz csupán, ha vízzel teli korsót bocsátasz a vízre.
Ne nevezd meg, mert csapdába ejt a kettő.
Kabír azt mondja: “Hallgass a Szóra, az Igazságra, mely a belső lényed! Saját Magának ejti ki a Szót Ő, ki Maga a Teremtő.”