A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Ráébredés
Mi van tudatában a tudatosságnak?
A tudatában levés tapasztalatának általános és tömör elnevezése: „én”. Én vagyok tudatában a barátom gondolatának. Én vagyok tudatában a gyermekkori emlékeimnek. Én vagyok tudatában a bánat, a magányosság vagy a szégyen érzésének. Én vagyok tudatában az otthonom képének. Én vagyok tudatában a fájdalom vagy az éhség érzetének. Én vagyok tudatában a szobám látványának vagy a forgalom zajának.
Ezen példák mindegyikében az én nevet adjuk annak, ami megismer, vagy tudatában van minden ismeretnek és tapasztalatnak. Így tehát az én jelenti a megismerő vagy tudatos elemet minden ismeretben és tapasztalatban. Az én maga a tudatosság.
Átfogalmazhatjuk tehát a „Mi van tudatában a tudatosságnak?” kérdést arra, hogy „Ki vagy mi tudja, hogy tudatos vagyok?” Vajon én vagyok tudatos a tudatosságra, avagy a tudatosság tapasztalatát valaki vagy valami más ismeri, nem én?
Nyilvánvalóan én vagyok tudatában annak, hogy tudatos vagyok, vagyis az „én, a tudatosság” az, ami tudatában van annak, hogy tudatos. Ez egy olyan tudatosság, amely tudja, vagyis éber arra, hogy jelen van a tudatosság. Így a tudatában levés vagyis a tudatosság – természete szerint tudatában van önmagának. Ahogy a nap megvilágítja önmagát, úgy a tudatosság is ismeri önmagát.
Mielőtt a tudatosság bármit ismerne önmagán kívül – például egy gondolatot, érzést, érzetet vagy észleletet –, a tudatosság tudatában van önmagának. A tudatosságnak a természetéből fakad, hogy tudatában van önmagának, ennélfogva az elsődleges tapasztalata is ez.
A „tudatos vagyok” tapasztalata nem más, mint a tudatosság tudomása önmagáról. Így amit magunkról tudunk, az a tudatosság tudomása önmagáról.
Ahogy a napnak sem kell a fényét valamilyen irányba terelnie, hogy megvilágítsa önmagát, ugyanígy a tudatosságnak sem kell valamerre irányítania a figyelmét, a megismerés fényét ahhoz, hogy tudjon önmagáról.
Valójában bármilyen irányba szórná is sugarait a nap, a fénye valami mást világítana meg, nem önmagát. Hasonlóképpen, akármilyen irányba terelné is a tudatosság a megismerése fényét, csak valami látszólag rajta kívül álló dologról szerezhetne tudomást.
Ennélfogva ahhoz, hogy a tudatosság tudjon önmagáról, nem kell semmilyen különleges tevékenységbe fognia, vagy a megismerése fényét bármilyen irányba terelnie. A tudatosságnak nincs szüksége erőfeszítésre ahhoz, hogy tudjon magáról. Sőt bármilyen erőfeszítés éppen hogy eltávolítja magától.
A tudatosság egyszerűen azáltal tud önmagáról, hogy önmaga.