Olyantól függj, ami örökkévaló!

„Ez az egyszerű kúszónövény nem bízik meg bennem, inkább egy növényben bízik, mert tudja, hogy én megmozdulok, ellentétben a fával. Felállok, és ő szétszakad. Bölcs, hogy ezen a kis fán kúszik fel, mert az nem fog odébbállni, és mozdulatlan.”

-Szeretném átadni magam, de mégis ellenállok. Hevesen vágyom rá, de mégsem tudom megtenni.

Tulajdonképpen nem vágysz arra, hogy átadd magad, nem vágysz arra, hogy boldog légy, hogy átadd magad az Önvalódnak, mert már valami másnak adtad magad! Már valaki valami másnak adtad magad! (Mérgesen.) Valaki másba szerettél bele! Hogyan adhatnád így át magad? Nem tarthatsz két kardot ugyanabban a hüvelyben. Nem gondolhatsz egyszerre két személyre. Csak egyre. Tehát amikor valaki máshoz ragaszkodsz, akkor az nem tiszta vágyódás. Vagy az Önvalót szereted, vagy valaki mást. Döntened kell! Az után vágyakozz, aki boldogságot nyújt számodra, akár kívül van ez az illető, akár belül. Ebben neked kell döntened.

-Félek. Hogyan győzhetem le a félelmet?

Azáltal légy úrrá a félelmen, hogy szereted önmagad. Ha szereted saját Önvalódat, nincs félelem. Ő az egyetlen Barát, aki segítséget nyújt most és máskor is. Mindig, mindenütt ő fog segíteni, senki más. Az egész világon senki sem lesz képes segíteni rajtad, amikor leszáll a sötétség. Senki sem fog segíteni. Úgy mondják: „Sötét napokon még az árnyékod sem marad veled, még az is eltűnik.” A félelem sötét napjaiban senki sem marad veled, így hát meg kell látnod valamit, ami maga a Fény!
Ha szembenézel a nappal, akkor az árnyék, a sötétség mögéd kerül. Ha viszont hátat fordítasz a fénynek, akkor az árnyék van előtted!

-Miért vagyok olyan bizonytalan?

(Nevetve.) Mert valami olyantól függsz, ami maga is bizonytalan, és emiatt nem lehetsz boldog.
Élt egyszer egy ember, aki hosszú ideig meditált egy helyben az erdő mélyén. Egy nap észrevett egy kúszónövényt közvetlenül maga mellett. A növény egy kis fára kúszott, nem pedig őrá tekeredett. Emberünk így morfondírozott: „Ez az egyszerű kúszónövény nem bízik meg bennem, inkább egy növényben bízik, mert tudja, hogy én megmozdulok, ellentétben a fával. Felállok, és ő szétszakad. Bölcs, hogy ezen a kis fán kúszik fel, mert az nem fog odébbállni, és mozdulatlan.” A világon senki sem olyan bölcs, mint ez a kúszónövény. Az emberek olyan dolgokba vetik a bizalmukat, amelyek odébbállnak. A testük, az életük is elvész. Tanulnod kell a kúszónövénytől! Olyantól függj, ami örökkévaló, és akkor biztonságban leszel. A bizonytalanság az, ha olyasmitől függsz, ami bizonytalan, ami meg fog halni vagy tovafut. Ne függj ilyen embertől! Ha biztonságban szeretnél lenni, mindig maradj az örök boldogság közelében, amely benned van. Mindig csak a szabadságra áhítozz, és akkor örökké a Fényben leszel!

UGRÁS A KÖNYVHÖZ