Ramana Maharsi hétköznapjai

Nyolctól tizenegy óráig a követők ismét előtte ültek a teremben, melyet egy körülbelül félórás szünet szakított meg tíz óra tájban.

Néha mindenki csendben ült, s ez a hallgatás megtelt kegyelmének vibrálásával. Béke és teljesség volt, melyet a szavak megzavartak volna csupán. Máskor heves spirituális küzdelem folyt, melyet ő figyelemmel kísért és irányított, bár úgy tűnt, nem vesz róla tudomást. Időnként kérdések hangzottak el, vagy Bhagavánt magasztalva énekeltek.

A posta kilenc és tíz óra között érkezett, s Bhagaván ekkor leveleket olvasott és átnézte az újságot, mindezt anélkül, hogy megtörte volna a csend áramlását azok szívében, akiket vezetett. Ő maga nem válaszolt a levelekre, hanem átadta azokat az ásram hivatalának, ahonnan a válaszokat jóváhagyás céljából elé terjesztették még aznap délután.

Ebédet tizenegy órakor szolgáltak fel, és az utolsó években Ramana Maharsi beleegyezett abba, hogy némi időt pihenéssel töltsön étkezés után, így a termet bezárták a látogatók előtt. Az ő veszteségük a mókusok nyeresége volt, hiszen a padlót magokkal szórták tele. Tanítványok foglalták el a helyiséget újra háromtól majdnem öt óráig, amikor is Bhagaván mintegy félórás sétát tett a hegyen.

Az utolsó két évben már felettébb bizonytalanul mozgott, térde feldagadt a reumától, és csak nagyon lassan tudott keresztülsétálni az ásramon. Fél hat előtt újrakezdődött a Védák kántálása. Fél hétkor a nők hagyták el az ásramot, fél óra elteltével pedig a férfiak.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ