Séta és asszociatív gondolkozás

Amikor ilyen módon magával ragad bennünket az asszociatív gondolkodás, végigsétálhatunk úgy egy elragadó parkon vagy festői helyen, hogy valójában nem tapasztaljuk a bennünket körülvevő szépséget.

Nehéz méltányolni a természet szépségét, amikor gondolatok sűrű fátylán keresztül nézünk. Az asszociatív gondolkodás olyan, mint egy szavakból szőtt takaró, mely ránk borul, elhomályosítja a látásunkat, eltompítja az érzékeinket, és életlenné tesz mindent, amit tapasztalunk.

Szerencsére a gondolatok fátylát eltávolíthatjuk egy speciális meditációs módszerrel. Ebben a figyelmünket nem egy meditációs tárgyra összpontosítjuk, hanem a bennünket körülvevő szépségre. A figyelmünket bármire irányíthatjuk, amit érzékelünk: mindarra, amit látunk, hallunk, ízlelünk, szaglunk és tapintunk. Ha a figyelmünket az öt érzékünkre fordítjuk, az segít abban, hogy ellenálljunk az asszociatív gondolkodás hajlamának, valamint abban is segítségünkre van, hogy megfigyeljük és értékeljük a bennünket körülvevő szépséget.

Az alábbi gyakorlat olyan szemlélődő sétához nyújt instrukciókat, amelyben eltávolítjuk a gondolatok fátylát, hogy teljesebben tudjuk élvezni a természet szépségét.

III.5. gyakorlat

Szemlélődő séta a természetben

Előkészületek:

Keress egy sétára alkalmas szép helyszínt. Hozz elhatározást (szankalpát), hogy félreteszed minden gondodat és aggodalmadat, mint az I.1.-es gyakorlatban. Ha valaki veled tart, állapodjatok meg, hogy a séta idejére csendben maradtok.

Gyakorlat:

Válaszd ki az egyik érzékedet, és összpontosítsd a figyelmedet egyedül az általa közvetített érzetekre. Válaszd például a látást, és irányítsd a figyelmedet kizárólag a különböző színekre, formákra, árnyalatokra és textúrákra. Próbáld elkerülni az olyan mentális megjegyzéseket, mint például ez: „Milyen gyönyörű virág!” Egyszerűen élvezd a körülötted lévő szépséget az érzékeid segítségével, szavak nélkül.

Egy idő után fordulj a hallás érzéke felé, és összpontosítsd a figyelmed a hangokra: a csiripelő madarakra, a susogó levelekre, a szél, a lépések hangjára stb. Mint korábban, most is kerüld a mentális megjegyzéseket.

Ezután fordulj a szagok felé, például a virágok illata és a föld erőteljes szaga felé. Majd a tapintásérzékre irányítsd a figyelmed, és érezd az ujjaiddal a levelek, a fa kérge, a virágszirmok, a kövek stb. textúráját. Érezd a nap melegét és a szél simogatását a bőrödön.

Az egyik érzékről a másikra válthatsz tetszésed szerint, de ügyelj rá, hogy egyszerre csak egyet válassz, segítve ezzel, hogy a figyelmed fókuszált maradjon. Az egész séta során kerüld, hogy mentális megjegyzéseket tégy bármiről, amit tapasztalsz.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ