Neked, aki azt hangoztatod, hogy nem tudsz kijönni másokkal

Egyesek a gazdagságukkal vágnak föl, mások a rangjukkal vagy a hírnevükkel, megint mások a szatorijukkal. Tulajdonképpen milyen buta dolog hencegni az átlagos mivoltunkkal?
–
A legtöbben mindig cipelünk magunkkal valamit, amiről nem tudunk megfeledkezni. Akik gazdagok, a pénzt tartják észben, az intelligensek pedig az agyukról nem tudnak elfelejtkezni. Akik tehetségesek, folyvást azt nézik, elég jók-e ebben vagy abban.
Bármit cipelsz is, az mindig az utadban lesz.
–
Csak mert ezzel a bőrzsákkal azonosítjuk magunkat, csak ezért gondoljuk magunkat gazdagnak, szépnek vagy bárminek. De amikor meghalsz, akkor minden egy, és semmi nem a tiéd.
–
Mindent megteszel, hogy az védd egódat, és próbáld népszerűsíteni. Vajon meddig tudod ezt a körülményt biztosítani? Amikor meghalunk, testünk csak egy darab konc.
–
Ugyanaz a Hold néha mosolyogni látszik, máskor meg mintha sírna. Van, hogy egyszerűen csak csodáljuk egy pohár szaké mellett. De akármelyik holdat nézi is az ember, csak azt látja, ami megfelel az érzékelése pillanatnyi karmikus feltételeinek. Egyik sem valós.
–
Ugyanazt az újságot mindenki máshogyan olvassa.
Az egyik a részvényárfolyamokat keresi először, a másik a sporthírekkel kezdi. Van, aki a folytatásos regényhez lapoz, és van akit a politika érdekel. Azért különböznek annyira egymástól, mert ki-ki a saját különféle tudatállapotába van belemerülve. Csak ezeken a különféle tudatállapotoknak túl nyílik mód, hogy fel táruljon mindannyiunk közös világa.
Ez a világ ugyanis nem egy emberi találmány, és ezért nem is igazodik a személyes nézeteinkhez.
–
Azt mondod, a saját szemeddel láttad? Semmi sem olyan megbízhatatlan, mint a saját szemed. Ez csupán fizikai szem és közönséges hétköznapi látás.
–
Becsapod magad, ha azt hiszed, hogy a világ úgy, ahogyan látod, valóság.