Neked, aki egy kicsivel boldogabb életre vágysz
A buddha-dharma a természetes állapotot jelenti. A világban mégis inkább a természetellenesség uralkodik. A mások feletti hatalmaskodás ugyanúgy természetellenes, mint az alávetettség, vagy a végeláthatatlan szócséplés.

Nem győzni és nem veszíteni; sikerben kitartani az Út követése mellett, és kudarcban is ugyanezt tenni – ez az, ami fontos.
Manapság, ha valakinek jól alakulnak a dolgai, elveszti a fejét, és elveszti az Utat – ha pedig nehézségbe ütközik, épp ugyanez történik. Amikor például pénz áll a házhoz, feladják az Utat, ha pedig megszorulnak, ugyancsak elveszítik azt.
-
„Ha így és így csinálod, ez és ez fog történni” – a világban jobbára így működnek a dolgok, viszont a buddha-dharmában nem ez a helyzet.
„Az emberekkel való törődés nem azt jelenti, hogy bárkivel törődök, aki épp az utamba kerül. Nekem gyerekeim vannak otthon! Ha most gondoskodom róluk, később ők is gondoskodhatnak rólam.” Ez a világ logikája.
Egyszerűen csak tenni valamit a semmiért, nem is olyan egyszerű. Ennek gyakorlása azt jelenti, hogy “test és tudat eldobandó, test és tudat eldobott”.
-
Az olyan durva dolgok, mint a balhékeresés vagy a lányok hajkurászása nyilvánvalóan a szenvedélyek közé tartoznak. Az igazi problémát azonban nem ezek jelentik, hanem sokkal finomabb szenvedélyek. A részletekre kell koncentrálnunk.
-
„Az elme eggyé válik a dolgokkal — úgy, ahogyan azok vannak.” Ne ragadj le semminél, légy nyitott.
Ahol soha nem létezett egyetlen dolog sem, ott soha nem szabadna léteznie egyetlen dolognak sem.
-
Az „üresség” azt jelenti, hogy „az égvilágon minden”.
-
Minden krumplinak, legyen az bármilyen kicsi is, valami köze van hozzád. Minden teáscsésze téged is érint.
-
Amikor a mennyországról beszélsz, a mennyországot egy keretbe zárod.
Az igazi isten az az isten, aki elfelejtette istent; aki még isten mivoltával is felhagyott.
-
Mindenkinek minden pillanatban felajánlani azt, ami betölti az egész univerzumot, ez a szamádhi.