Van-e haszna a meditáció gyakorolásának?

Kérdező: Mi a véleményed a spirituális gyakorlásról, valamint a kegyelem szerepéről a felébredés folyamatában?

Rishi: A kegyelem mindig itt van. Ezt immár biztosan tudom. A spirituális gyakorlásnak egyetlen célja van csupán, és ennek semmi köze a felébredéshez. Kivéve, hogy a gyakorlás olyan, mint amikor felszántjuk a földet, vagy megtrágyázzuk a kertet. Ez a kaotikus, zavart elme esetében szükséges.

A kegyelemnek nem jelent nehézséget áthatolni az összes vászanán, és elpusztítani azokat, de ha valaki felismeri, hogy nem a tapasztalataival azonos – közvetlenül felismeri az Igazságot, vagy ebből az Igazságból él –, akkor a szádhana, a spirituális gyakorlás olyan, mint amikor megtrágyázzuk a kert talaját, vagy felszántjuk a földet. Vagyis a gyakorlás az elmét, a szívet, az egész lényünket az „én Az vagyok” felismerésére összpontosítja, amíg a kegyelem szét nem zúzza azt az illúziót, hogy „én nem Az vagyok.” (Nevet.)

Tehát bizonyos módon ez a talaj előkészítése. Ezért mondom mindig az embereknek, hogy „te már Az vagy”. Azután viszont elmagyarázom azt is, mit kell tennie valakinek, hogy kezelni tudjon egy bizonyos elmeállapotot, érzelmi állapotot vagy bármit, ami felmerül. Ekképpen szántjuk fel, trágyázzuk a földet. Előkészítjük az olyan útmutatások révén, amelyek segítik az elmét abban, hogy elforduljon attól a meggyőződéstől, miszerint „én a test vagyok”, „én az elme vagyok”, „én a gondolatok vagyok” vagy „én az érzelmek vagyok”. Folyamatosan elfordulunk ettől. Nem azért, mert ez okozza a megvilágosodást, ez okozza a felébredést vagy az Önvaló felismerését. Az Önmagára ébredt Lét mindig itt van, ám ezek miatt az elmeállapotok miatt, érzelmi állapotok miatt, az „én a test vagyok”-hitünk miatt nem látjuk azt, ami mindig itt van. Ezért kell lennie valamilyen gyakorlatunknak arra, hogy ezeket a tévképzeteket félretegyük, és megláthassuk saját Létünk igazságát. Ez a szádhana rendeltetése.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ