A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
A tudat természetének csodái
Dzogcsen
A dzogcsen (rdzogs chen) szó szerint „tökéletességet”, „megvalósulást”, „beteljesedést” (rdzogs) jelent, amely „teljes” és „nagy” (chen).
Noha a dzogcsen az „egyetlen nagy teljesség”, engedményszerűen úgy írják le, mint ami rendelkezik az alap, az ösvény és a gyümölcs három aspektusával; az „alappal”, mert a dzogcsen kiindulópontja az egyéni tudatosság őseredeti állapota; az „ösvénnyel”, mert a dzogcsen a realizáció legmagasabb, közvetlen és azonnali ösvénye; valamint a „gyümölccsel”, mert a dzogcsen a megvilágosodás beteljesülése, egyetlen élet alatti megszabadulás az illuzórikus szamszárikus vándorlás körforgásából.
Hogy még jobban megérthessük a dzogcsent, nézzük meg jobban az alap, az ösvény és a gyümölcs felosztását.
A dzogcsen tanítások szerint a mindenség alapjának (kun gzhi) lényege (ngo bo) üres (ston pa nyid) és őseredetileg tiszta (ka dag); az alap természete (rang bzhin) a világosság (gsal ba), amely spontán tökéletes (lhun sgrub); az őseredetileg tiszta lényeg és a spontán tökéletes természet elválaszthatatlan egysége (dbyer med), az energia vagy együttérzés (thugs rje) zavartalan (ma ’gag pa) áramlása. Az egyéni tudatban ez az alap a természetes állapot (gzhi), amely egyszerre forrása a megtévesztett tudat (ma rig pa) szamszárájának és ama tudat nirvánájának, mely tudatban a bölcsesség (rig pa) felébredt.
A künsi vagy alap e lényegét anyának (ma) nevezik, a felébredett tudatosságot (rig pa) fiúnak (bu), az anya és fiú elválaszthatatlanságát (dbyer med) pedig az energia (rtsal) áramlásának.
Az ösvény (lam) magában foglalja azt, hogy betekintést nyerünk a dzogcsen szemléletébe (lta ba), mely az egyéni tudatosság alapjának valódi állapotával kapcsolatos tudás, és azt, hogy a meditáció által lehetővé tesszük a rigpa áramlását, amely fennmarad a meditáció utáni periódusban, ily módon beépíthető viselkedésünkbe vagy irányulásainkba és a mindennapi életünk tevékenységeibe.
A gyümölcs a benső három kája megvalósulása ebben az adott életben, az élet végén pedig a szivárvány- vagy fénytest elérésében tetőzik, ami azt jelenti, hogy a halálban az anyagi test nem hagy maga után halotti maradványokat, hanem feloldódik saját természetében, ami maga a fény.