Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

A tudat természetének csodái

Az egyesülés három szintje

„A fényességes tudat tükre” című, Zsáng Zsung Nyen Gyüben található szövegben három módját írják le annak, hogyan egyesíthetőek mindennapi tevékenységeink a jelenléttel.

2024.04.04 16:38
Az egyesülés három szintje

Ez megfelelésben áll a gyakorlók három szintjével, és a megértés leegyszerűsítése érdekében általában ezen a módon is fejtik ki.


A legmagasabb szinten – kiváló gyakorlókként – folyamatosan a nem-kettős jelenlét állapotában időzve veszünk részt minden tevékenységünkben. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor közepes szinten, átlagos gyakorlókként a meditáció bölcsességét alkalmazzuk a tevékenységeinkben. Ha ezt sem tudjuk megtenni, akkor – a legalső szinten – alacsony szintű gyakorlókként megfogadjuk, hogy mindennapi tevékenységeinket azzal a tudatos szándékkal fogjuk végezni, hogy ezzel minden érző lény boldogulását szolgáljuk.


A fentieknek megfelelően a szemlélet (lta ba) három szintjéről beszélhetünk: a végső vagy abszolút szemléletről; az egyéni vagy meditatív szemléletről; és az elme- vagy fogalmi tudatosság szemléletéről.


Az első a legmagasabb szemlélet, ami kiváló gyakorlót igényel, hiszen ezen a szinten mindenféle tevékenység a nem-kettős jelenlét abszolút állapotával egyesül. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk erőfeszítés nélkül az elmélyedés állapotában maradni, és képesek vagyunk bevonni az abszolút bölcsességet és a nem-fogalmi észlelést minden végrehajtott mozdulatunkba. Ez az a szint, ahol érvényes a tibeti mondás, miszerint „a nem-meditáció a legjobb meditáció”, ami arra utal, hogy a meditációban mindig jelen van a tudat uralásának és irányításának erőfeszítése. Van egy történet egy emberről, aki megkérdezett egy dzogcsen mestert: „Mit gyakorolsz?”, mire a mester az felelte: „Nincs mit gyakorolni.” Szerintem sincs mit gyakorolni.

Amint elértük a tudás állapotát, fölötte állunk a gyakorlásnak vagy nem-gyakorlásnak. Az érzékszervi észlelés tekintetében itt nemcsak az érzéktárgyak külső formáját tapasztaljuk, hanem benső terüket is észleljük és tapasztaljuk, vagyis benső ürességüket. Ekkor közvetlenül egyesítjük a szubjektumot és az objektumot a tudat üres állapotával a hat érzékszervi tudatosságon és a megnyilvánult jelenség benső ürességén keresztül.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ