Száksí bháva: az elméd tanúként szemlélése

Ekkor a bekezdés olvasása helyett megfigyelheted a saját gondolataidat, tanúként szemlélheted elméd vrittijeit. Ez az állapot száksí bhávaként ismert, annak perspektívájaként vagy állapotaként (bháva), hogy tanúként szemlélődünk.

A száksí bháva kifejezés annak a gyakorlatnak a leírására használatos, amelyben megfigyeljük az elménk tevékenységeit. Ebben a gyakorlatban tanúként szemléljük a gondolatainkat, érzelmeinket és érzeteinket, ahogy azok megjelennek, majd eltűnnek az elménk tájain. Ahelyett hogy elgondolnád a gondolataidat, le kell választanod magad az elmédről, és úgy figyelned a gondolataidat, mintha némi távolságról szemlélnéd őket. Egy ilyen perspektívából passzív tanúja maradhatsz a vrittik folyamatosan változó áramlásának az elmédben.

Patandzsali megjegyzi, hogy a gondolatok megfigyelőjére, a száksíra egyáltalán nincsenek hatással a megfigyelt gondolatok. A következő szútrában magyarázza el ezt, a drastá, látó szót használva a száksí helyett:

द्रष्टा दृशिमात्रः शुद्धोऽपि प्रत्ययानुपश्यः॥

drastá drisi-mátrah suddhó ‘pi pratjajánupasjah

„A látó, mely egyszerűen a megfigyelés képessége, tanúja a gondolatoknak, melyek nincsenek hatással rá.”

(Jóga-szútrák, II. 20.)

Ahhoz, hogy a tudati tevékenységek ne legyenek hatással rád a száksí bháva gyakorlása során, nem bonyolódhatsz bele abba, amit megfigyelsz. Nem tehetsz mentális megjegyzéseket a gondolatokról, és nem alkothatsz ítéleteket az érzelmeidről. Egyetlen gondolat, érzet és érzelem sem kívánatos vagy nemkívánatos, egyik sem jó vagy rossz. Minden vritti egyszerűen tény, csak egy újabb tudati esemény, amelyet tanúként szemlélsz.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ