Szent hely, kívül és belül

De ez a hely a szívedben ugyancsak lehet. Bárhol legyen is, rendkívül szakrális és kedves hellyé válhat számodra, talán minden más helynél inkább.

Megfigyelhetted már, hogy különböző helyek különböző érzéseket váltanak ki benned. Másképp érzed magad a munkahelyeden, mint a nappalidban. Máshogy érzed magad egy nagyáruházban, mint egy templomban. Egyes helyeken, például egy sötét sikátorban, kellemetlenül vagy nyugtalanul érzed magad, más helyek viszont megnyugtatnak, békével és elégedettséggel töltenek el.

Mitől érzed magad békésnek és elégedettnek egy adott helyen? Vajon elégedettnek éreznéd magad az otthonodban vagy a szüleid házában, ha lakatlan és teljesen üres lenne? Békésnék éreznéd magad egy templomban, ha a garbhagrihája üres lenne? Nyilvánvaló, hogy nem az épület vagy a helyszín teszi különlegessé ezeket a helyeket, hanem olyasvalaki jelenléte, aki kedves számodra. Az upászaná meditatív helyszínén Ísvara jelenléte az, ami békével és elégedettséggel tölt el téged.

Talán azt is észrevetted, hogy idő kell ahhoz, hogy egy hely különlegessé váljon számodra. Amikor beköltözöl egy új házba, időbe telik, míg kényelmes otthonnak érzed. Ha új oltárt állítasz fel, némi idő kell hozzá, hogy az istentisztelet szakrális helyének érezd. Az ilyen helyek különleges jellege fokozatosan alakul ki, amikor újra meg újra visszatérsz hozzájuk. Ezért minden alkalommal, amikor visszatérsz az upászaná meditatív helyszínéhez, egyre erősebben érzed Ísvara isteni jelenlétét.

Noha Ísvara jelenlétét egyes helyeken jobban érezheted, mint másokon, a kozmosz mindent átható Istene mindenben, mindenütt megtalálható. Valamiképpen mégis rejtve van ez a szent jelenlét. Nem vagy képes érzékelni a szemeddel vagy a füleddel, nem tudod megérinteni vagy megragadni. Ennek ellenére felfedezhető, megismerhető – az elméddel fogod fel, nem pedig az érzékszerveiddel.

A Bhagavad-gítában Srí Krisna Ísvaraként elmagyarázza, hogyan hat át mindent:

मत्तः परतरं नान्यत्किञ्चिदस्ति धनञ्जय।

मयि सर्वमिदं प्रोतं सूत्रे मणिगणा इव॥

mattah parataram nánjat kincsid aszti dhanandzsaja

maji szarvam idam prótam szútré mani-ganá iva

„Nincsen Kívülem más semmi; ami van a nagy világban,

minden úgy függ Rajtam, mint a gyöngyök sora a fonálon.”1

(Bhagavad-gítá, VII. 7.)

Srí Krisna szerint Ísvara úgy van jelen mindenben, mint a fonál, amelyre a nyaklánc szemeit felfűzték. A fonál benne rejtőzik minden szemben – ugyanígy Ísvara is benne rejtőzik mindenben. Jóllehet nem látod a fonalat, tudod, hogy ott van. Hasonlóképpen tudhatod, hogy Ísvara jelen van minden kőben, növényben, állatban és emberben.

Ísvara jelenléte mindenben felismerhető, azonban a természetben, a fák, felhők és csiripelő madarak között különös örömmel gyönyörködhetünk benne. Srí Krisna, még mindig Ísvaraként, az alábbi módon írja le jelenlétét a természetben:

रसोऽहमप्सु कौन्तेय प्रभास्मि शशिसूर्ययोः।

पुण्यो गन्धः पृथिव्यां च तेजश्चास्मि विभावसौ।

raszó ’ham apszu kauntéja prabhászmi sasi-szúrjajóh […]

punjó gandhah prithivjám csa tédzsasz császmi vibhávaszau

„Én vagyok a víz jó íze, Én ragyogok holdban, napban, […]

Én vagyok a föld illata, Én fénylek a tűz lángjában.” 2

(Bhagavad-gítá, VII. 8–9.)

Amint az előző fejezetben tárgyaltuk, az ember mindenben azt látja, amit keres. Ha kimész a szabadba, földet, köveket és füvet látsz. Ám ha Ísvara jelenlétét keresed, mindenütt érzékelheted. Ez azt jelenti, hogy felismerheted vagy élvezheted Ísvara jelenlétét mindenhol: a víz nedvességeként, a nap fényeként és így tovább.