Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Sámánhangok

A kétnemű sámán

Az ellentétek - élet és halál, fény és árnyék, férfi és nő - feloldása és a töredezett formák ismételt összeállítása az egyik legállandóbb impulzus a sámán által megélt beavató és átalakító folyamatban. Az eredeti állapot, az ősidők teljessége, mely mára széttört és széttagolódott, nemcsak egyesítést jelentő cselekedet, hanem isteni visszaemlékezés arra az időre, amikor egy teljes valóság létezett.

2019.02.22 13:45
A kétnemű sámán

A kétnemű sámán

Sok esetben a beavató sámánszertartás az újoncot vagy tanítványt mitológiai eredettel hozza kapcsolatba, s így az egyént az emberi lét korlátait meghaladó folyamatossággal köti össze. Az újonc végül befogadja az in illo tempore létezett teljesség misztériumát, eggyé válik e teljességgel, ami a mélységes mélyre ásó visszaemlékezés folyamatát jelenti. A sámán alkalmanként fellelhető kétneműsége a paradicsom egyfajta megjelenítése, amelyben kettő eggyé válik. Az elkülönültség halála minden evilági különbségtételt felold, és megvalósul az egyensúly.

A paradoxont feloldó helyzet, a kétneműség, a szexualitás területéhez tartozik. A kétneműség története archaikus időkbe nyúlik vissza, és változatosan jelenik meg a szakrális viselkedésben. A beavatási misztérium, így a sámán kiválasztása során a kétneműség a szakrális kontinuum két fontos pontján, a kezdetén és a végén jelenhet meg. A beavatás felszabadítja fájdalmas számkivetettségükből az oppositorum-ot és a téves ellenpontokat. Talajul szolgál a teremtés újbóli végrehajtásához, az elidegenedettség halálához, az egység újraszületéséhez, s ha csak egy pillanatra is, összebékít minden ellentétet és megismerteti a beavatottal az isteni valóság paradoxonát.

A sámánnak el kell jutnia a teljességbe és végül magába kell azt fogadnia. Éppúgy, mint a betegség szellemei, melyek a beavatási szertartás során felfalják a testet, és úgy kölcsönzik a betegség gyógyításához az erőt, hogy az újonc közvetlen tudást szerez erről az állapotról, a nemi teljesség megtapasztalása a másik nem szerepének felvétele révén alkalmat ad a sámánnak megérteni, milyen nőnek vagy férfinak lenni, s így végső soron a teljessé válásra kínál lehetőséget.

Lágy férfiak

A szibériai népeknél szokatlanul gyakori a kétnemű sámán. Waldemar Bogoras számol be egy fiatal csukcs újonc nemi átalakulásáról. A szellem-szövetséges, a ke’let követeli, hogy a fiatalember „lágy férfilénnyé” váljon. Sok serdülő sámán esetében e követelmény megtagadása vezetett öngyilkossághoz. Mindamellett a legtöbb újonc, mély társadalmi és pszichológiai ambivalenciája ellenére, engedelmeskedett. Az átalakulás folyamatának bevezetéseképpen a szellemek arra utasítják a fiatalembert, hogy nő módjára fonja be a haját. Utána a szellemek álomban női ruhát írnak neki elő. (Alkalomadtán sámángyógyítók is befonják a beteg férfi haját, vagy női ruhába öltöztetik, hogy elrejtsék őt a betegség szelleme elől, valamint további gyógyító szertartások végrehajtása érdekében.)

E beavatás harmadik fázisa a férfi sámán még teljesebb elnőiesítését hozza. A folyamaton áteső fiatal felhagy korábbi férfiviselkedésével és -tevékenységeivel, és női szerepet vesz fel. Bogoras szerint „Ledobja a rénszarvas-pásztor pányváját és a fókavadász szigonyát, és helyettük a tűt és a bőrvakarót veszi kézbe.” A szellemei vezetik és tanítják a női dolgokra. A beszédmódja és a viselkedése egyaránt megváltozik, és, egyes esetekben, a teste is. „Elveszti férfias erejét, a versenyeken fürge lábát, kitartását a birkózásban, és ehelyett magáévá teszi a nő kiszolgáltatottságát. Még fizikai jellege is megváltozik. Az átalakult ember elveszti nyers bátorságát és harci szellemét. Félénk lesz az idegenekkel, sőt, imád pletykálkodni és kisgyerekeket dajkálni. Általánosságban szólva férfikinézetű nő lesz. …”

Az átalakulási folyamat valódi nemi szerepváltást is eredményezhet. A „lágy férfi” szexuálisan nőnek éli meg magát. Szellem-szövetségesei segítségével képes magára vonni a megfelelő férfiak figyelmét, akik közül egyet férjéül választ. A két ember összeházasodik, s gyakran halálukig élnek férj-feleségként. Mindketten eljátsszák a megfelelő társadalmi és nemi szerepet. Egyes szibériai sámánok mesélnek állatoknak és emberi lényeknek is életet adó átalakult sámánokról.

A ngadzsa dajakok körében is előfordul a kétneműség mint az ellentétek egyesülése. Ők baszir (szaporodásképtelen, impotens) néven emlegetik a sámánok e csoportját. A baszir női viseletet hord és női társadalmi szerepet vesz föl. Mircea Eliade úgy véli, a baszir biszexualitása és impotenciája azért jelentkezik, mert e pap-sámánokat két kozmológiai sík, a föld és az ég közti közvetítőknek tartják, és mert személyükben egyesítik a női elemet (föld) a férfi elemmel (ég).

A régebbi időkben a tengeri dajak sámán a beavatási folyamat végén női ruhát öltött, s élete végéig ilyet viselt. Manapság e gyakorlat különleges körülmények közt fordul elő. Ha a sámán álmában három alkalommal kap parancsot arra, hogy nőnek öltözzön, a falu csúfolódása ellenére felveszi azt a szerepet. Ha nem tenné, a halált hívná ki maga ellen. Nem szokatlan, hogy az átalakulás folyamatát átélőkön mély rettegés lesz úrrá. Bogoraz beszámol a férfiból nővé alakuló sámánok által átélt rettegésről. A korjákok mégis a kétnemű sámánt tartották minden varázsló közül a legtöbbre képesnek. Bogoraz pedig észrevette, hogy a csukcsok csak suttogva viccelődtek, mert az emberek rettegtek az átalakult sámánoktól.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Harcos-nők

Női sámánok is átmehetnek hasonló átalakuláson, habár az ilyen esetekről igazán kevés a beszámoló. Egy toradzsa asszony, Liomkee erdei vallásos elmélyülését követően férfiharcosként kezdett öltözködni és médiumként közvetíteni kezdte egy ősi szellem útmutatását, aki közölte népével, hogy ezután nem szükséges beültetni földjeiket és gondozni a jószágot. A fejvadászatot törvény tiltotta meg, és az emberek attól féltek, a szellemek őket fogyasztják majd el, miután nem lehet már a lemészárolt ellenségek fejével táplálni őket. Ezért a kultusz követői lábakon álló nagy kenut építettek, amely a menny felé szállítja őket, s ott anélkül találkozhatnak az ősi szellemekkel, hogy meghalnának.

Ismeretes egy kutenai prófétaasszonyról szóló rendkívüli beszámoló is, aki férfiruhát öltött és csatlakozott egy harcos-csapathoz. Férfimódra Élő Asszony a Columbia-folyónál, az Észak-nyugati Társaság állomáshelyén lakott férjével, aki ott szolgált. Az asszony átalakulása után elhagyta férjét, és látomásai által sarkallva feleségül vett egy másik nőt. Később, 1812 táján, az indián idők végét kezdte prófétálni, és azt, hogy két óriás természetfeletti lény elpusztítja a világot. E katasztrófa után az indián élet új hajnala virrad fel majd. Mindkét asszony személyisége tartalmaz prófétai vonásokat, és nem csak lelki és nemi átalakuláson mentek keresztül, hanem kulturális átalakulást és társadalmi változást is hirdettek.

Az alábbiakban az eszkimó Manelak meséli el egy öreg varázslónő történetét, aki férfivé alakította át magát. Ez a mese érzékelteti, milyen erőkkel képes befolyásolni az elemeket a kétnemű sámán a küszöbön megvalósult egyensúly állapotában.

 

Élt egyszer egy öregasszony a fogadott lányával. Senki nem törődött velük, és amikor az emberek új vadászterületre költöztek, őket hátrahagyták az üres hókunyhókban.

A vadászok nem jártak sikerrel, az emberek éheztek és aggódtak, és senki sem fogadta volna be az öregasszonyt és nevelt lányát. Mit sem számított, ha hátramaradnak és éhen halnak. Ám az öreg nevelőanya nagy sámán volt, és amikor egyedül maradtak, és minden szomszédjuk továbbállt, férfiformát öltött, és feleségül vette nevelt lányát. Fűzfavesszőből péniszt készített magának, hogy olyan legyen, mint egy férfi, női szerveit viszont kivette. Varázslatot végzett rajtuk, hogy fából legyenek, megnagyobbította őket és szánt készített belőlük. Aztán egy kutyát akart, és azt abból a hókupacból alkotta meg, amelybe a fenekét törölte, így a kutya fekete fejű és fehér testű lett. A fehér hó miatt volt fehér, ám a feje fekete lett, mert szaros volt a hókupac egyik vége. Olyan nagy sámán volt az asszony, hogy ő maga férfivá változott, s készített egy szánkót és egy kutyát, amelyekkel a lékeknél vadászhatott.

Kezdetben szükséget szenvedtek. Az öreg nevelőanya még nem volt jártas a vadászatban, de ekkor eszébe jutott, hogy nagy erejű varázsigéket (nacermik) mondjon, s így csalta a házhoz a fókákat. Ez kora reggel történt, és nem kellett sok idő hozzá, hogy a hókunyhóban hallják: fóka kaparja alulról a jeget. Amint sikerült a fókának lyukat kaparnia alulról a jégen, a nevelőanya puszta kézzel megragadta és elfogta, ám a fóka csúnyát összekarmolta és megharapta a kezét.

Ettől fogva a fókán éltek, ám amint elfogyott, az öreg nevelőanya a rókák házhoz csalogatására szolgáló bűvös szavakat mondott. Ez kora reggel történt, és nem sokra rá már hallották kaparni a rókát a hókunyhó ajtajában. Végül kiesett a hótömb, és egy kis róka jött be a kunyhóba. Az első után jött egy másik is, és így is folytatódott. Az öregasszony és nevelt lánya két helyiségből álló házban éltek, és a nevelőanya csak akkor állította le a rókák beözönlését, amikor a ház fele már megtelt velük – de valójában ekkorra már annyi róka gyűlt össze, hogy színültig megtöltötték a házat. Ettől fogva ezeken a rókákon éltek, megnyúzták őket és megették a húsukat. A sok kis rókaláb párnácskáiból magasított fekhelyet készítettek, a rókabőrökből pedig ruhákra és takarókra tettek szert.

Nem sokra rá meglátogatta őket egy férfi, aki később, hazaérve azt mesélte, hogy az öregasszony és nevelt lánya ruháját és haját teljesen átitatta a rókazsír, oly soká dőzsöltek kövér rókákon.

Amint nem volt már több rókahús, az öreg nevelőanya rénszarvas-csalogató bűvös szavakat mondott.
Csapatostul jöttek a rénszarvasok, amennyit csak a nagy ház elbírt, sőt, még több is. A rénszarvasokat leölték, de, mivel olyan sok volt, képtelenek voltak mindet maguk megenni, ezért üzentek egykori szomszédaiknak, de csak azoknak, aki jól bántak velük, azoknak, akik halálra akarták őket éheztetni, nem. Eljött a nyár, és még mindig nem fogyott el a rénszarvashús.

Az öreg nevelőanyának szokása volt, hogy ha látogatók jöttek, nő volt, és csak amikor kettesben maradtak, akkor lett férfi. Ám úgy esett, hogy egy fiatalember jött látogatóba, míg az öreg nevelőanya távol volt vadászni. Nagy sámán lévén férfiként mindig fiatal volt és jóképű volt.

Az ifjú vendég bejött a házba, és látta, hogy a fiatal lány egy férfikabát bélését varrja finom, apró öltésekkel. Nemrég érkezett csak a vendég, amikor hazatért az öreg nevelőanya, aki azonban nem tudta, hogy idegen van a házban. Az ablakon keresztül a vendég világosan látta egy férfi kabátszárnyát. Ám amikor a férfi a járaton keresztül bejött a házba és ott látogatót talált, azonmód térdre ereszkedett és öregasszonnyá változott. Azért tett így, mert szégyenkezett. A fiatal fogadott leány ezt látván könnyekben tört ki. Bánatában sírt, mert elvesztette férjét, aki oly remekül ellátta vadászzsákmánnyal.

Ám azt mondják, hogy amikor a fiatalember elment, az öreg nevelőanya visszaváltozott férfivá, fiatal, fürge, ügyes vadásszá, és így élt haláláig.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ