Az elme vizsgálata

E különböző tevékenységek kölcsönhatása zavaros, ami rámutat a tudatos megkülönböztetés fontosságára. Döbbenetes, milyen könnyen elveszünk az elme torzításai és fájdalmai között.

A koncentráció – vagyis összpontosítás valamire – nagyrészt a gondolkodás folyamatának és annak a módszernek a függvénye, amellyel összpontosítani próbálunk. A „macska” szó hallatán egyesek a macska képét látják maguk előtt, őket tárgyiasító gondolkodóknak nevezhetjük. Mások a „macska” szó betűit látják maguk előtt, őket elvont gondolkodóknak tekinthetjük. Jelen céljainkra ez az igencsak leegyszerűsített különbségtétel is megfelel. Vannak azután, akik olyan gyorsan vagy olyan homályosan gondolkodnak, hogy nem tudják önmagukat besorolni. Ez esetben hasznos lehet a testtartások gyakorlásával egyidejűleg „az elme megfigyelését” is gyakorolni.

Az elme mint önmaga vizsgálatának eszköze mindig kicsúszik a kezünkből, más eszköz azonban nem áll rendelkezésünkre.

Az elme megfigyelésének gyakorlását végezhetjük úgy, hogy behunyjuk a szemünket, és tíz percen keresztül megfigyeljük, mi történik odabent, a „lelki szemeink” előtt. A következő tíz percet pedig arra fordítjuk, hogy leírjuk, amit tapasztaltunk. Az eredménytől függően előfordulhat, hogy saját elménk működésének mélyreható megismeréséhez többször is meg kell ismételni a gyakorlatot. A leírt anyagból is feltárulnak olyan akadályok, amelyek valószínűleg komoly problémát jelentenek, és foglalkozni kell velük ahhoz, hogy az összpontosítás állapotába kerülhessünk. Ezek a problémák jó eséllyel a testben is kifejeződnek, például valamilyen gyakorlat végrehajtásával kapcsolatos félelemben, abban, hogy egy bizonyos típusú hajlást nem tudunk elvégezni, vagy nehezen fordulunk egy adott irányba, stb.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Az elme olyan, mint a vadló. Folyamatos erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy elterelődés nélkül, csendesen viselkedjen, akármilyen rövid időről legyen is szó. A pszichológiai akadályok újra meg újra előtérbe tolulnak, visszahódítják uralkodó helyzetüket. Harcolnak kivívott és egy életen át megőrzött előjogaikért. Ilyenkor legjobb valamilyen tevékenységgel lekötni az elmét ahhoz, hogy meg tudjuk zabolázni.

Az ászanák gyakorlása közben, amikor például a kúrmászanát végzed, kérdezd meg magadtól: „Mit jelent nekem a teknős?” Sorold fel a be­áramló gondolatokat, jegyezd le egy füzetbe, hogy később visszatérhess hozzájuk: a teknős lassan mozog, visszahúzódik a házába, kemény páncél, puha test, ormótlan, a páncél felszínének gyönyörű mintázata. Ha a felsorolt szavakat úgy értelmezzük, mint valami másnak a szimbólumait, felismerhetjük, hogyan kapcsolódnak saját problémáinkhoz.

Egyre világosabban kitűnik, hogyan hatnak a gondolatok a testre, és fordítva, a test hogyan hat az elmére. Ahhoz, hogy szilárd alapot tudjunk biztosítani személyiségünk fejlődéséhez, amire felépíthetjük új tapasztalatainkat, a jógapszichológia megköveteli, hogy foglalkozzunk minden felszínre bukkanó értelmezéssel, amelyet az elme az érzéki benyomásokhoz fűz. Elkerülhetetlen lépés, hogy megvilágítsuk, milyen szavakat használunk mind fennhangon, mind magunkban. Enélkül ugyanis elkerülhetetlen az elme és az érzelmek finom manipulációja, amikor is a sorsot, Istent vagy másokat vádolunk olyasmivel, ami teljes egészében a mi egyéni felelősségünk.

Az öt érzék – amelyek tolmácsa az elme – működésének vizsgálatában félelmetes tudatosságra kell szert tennünk. Egyenként kell megvizsgálnunk őket ahhoz, hogy stabil egyensúlyt teremtsünk egymástól való kölcsönös függésükben. Az elme tolmácsszerepe főként mentális képek formájában valósul meg. A folyamatot az elején kell kezdeni. Vizsgáld meg mindegyik érzékszervedet, és a következő kijelentések és kérdések segítségével készíts írásbeli jegyzeteket az érzékeidről.

Látok. A látás cselekedete. Mit látunk?
Tapintok. A tapintás cselekedete. Mit tapintunk?
Hallok. A hallás cselekedete. Mit hallunk?
Ízlelek. Az ízlelés cselekedete. Mit ízlelünk?
Szagokat érzek. A szaglás cselekedete. Mit szagolunk?

A test és az elme közötti erők összjátéka egyre világosabbá válik az ászanák gyakorlásával, és azáltal, hogy a gyakorlás során különböző nehézségekkel találkozunk. Aki a jógát gyakorolja, jártas lesz a problémák és akadályok kezelésében, ezáltal képessé válik teljes felelősséget vállalni a haladásáért, az időzítésért, eredményekért és a mindaddig ismeretlen képességek pozitív felhasználásáért. Más szóval olyan folyamatot indít el, amely amellett, hogy bepillantást enged az emberi lét lehetőségeibe, hozzáférhetővé is teszi azokat.