Évek óta vártam arra, hogy kézbe vehessek egy ilyen könyvet. Nem túlzás azt mondani, hogy a Hol van ilyenkor Isten? elolvasását követően az ember másként kezdi látni az életét. Richard Leonard már az első oldalakon biztosítja az olvasót, hogy nem tudományos értekezést kíván írni a szenvedés teológiájáról. Sokkal inkább őszinte és együtt érző gesztussal fordul azokhoz, akik életük során megismerték a szenvedést. Richard Leonard a barátom, és az egyik legkiválóbb jezsuita, akit ismerek. Művelt, kiváló előadókészséggel van megáldva, együtt érző, jó humora van, ráadásul a rend legaktívabb tagjai közé tartozik. […] Egyvalamit azonban a legtöbben biztosan nem tudnak róla. Mégpedig azt, hogy a családja testközelből megismerte a szenvedést. A könyve is erről szól. A szenvedés váratlanul, érthetetlenül és hatalmas erővel tört a családjára, s ezután már egyikük sem volt olyan, mint korábban, Richard sem. Aki elolvassa az életének erről az időszakáról kifejtett gondolatait, az sem lesz már olyan, mint azelőtt. Részlet James Martin SJ (a Jezsuita spiritualitás címmű könyv szerzője) előszavából
Részlet a könyvből
Tartalomjegyzék
Előszó Bevezetés Első fejezet - Istennek nem célja, hogy elbánjon velünk Második fejezet - A fájdalmaink hatására fejlődünk ugyan, de nem azért kapjuk őket, hogy fejlődjünk Harmadik fejezet - És most térjünk rá az meteorológus Istenre. Imádkozzunk-e még esőért? Negyedik fejezet - Isten szeretete választ kér tőlünk, nem pedig kényszerít vagy beprogramoz minket Ötödik fejezet - Ha Istent így bánt szeretett Fiával, én talán könnyebben megúszom Hatodik fejezet - „Mi tettük ilyenné a világot” Hetedik fejezet - Ha lejár az időnk, hát lejár az időnk, és nem indul újra az óra Zárszó Válogatott bibliográfia
