A múltbéli bölcseknek sem voltak aranyból a csontjaik
Valaki azzal fordult hozzám: „Beteg vagyok. Nem vagyok a Dharma hordozója. Nem tudom elviselni az Út gyakorlásával járó gyötrelmeket. Mivel hallottam a Dharma lényegét, egyedül szeretnék élni, elvonulva a világtól, testemet táplálva és betegségemet kezelve, míg meg nem halok.”
Ez rettentő nagy hiba. A múltbéli bölcseknek sem feltétlenül voltak aranyból a csontjaik. A régi gyakorlók sem voltak egytől egyig kiváló képességű emberek. Nem telt még el olyan sok idő Buddha halála óta. Az ő idejében sem volt mindenki éles eszű. Valakik jók voltak, mások nem. A szerzetesek között egyesek hihetetlenül rossz dolgokat műveltek, mások meg nagyon buták voltak. Azonban egyikük sem alacsonyodott le odáig, hogy elmulasztotta volna felébreszteni magában a bódhi-tudatot, és hogy ne tanulmányozta volna az Utat azon az alapon, hogy ő nem a Dharma edénye.
Ha nem tanulod és gyakorlod az Utat most, akkor melyik életedben lesznek jó képességeid, és mikor leszel olyan ember, aki nem betegszik meg?
Ne gondolj a testedre és a tudatodra, ébreszd fel a bódhi-tudatot, és gyakorolj! Ez a legfontosabb az Út tanulmányozása során.