Erények kertje - a bódhi-tudat és a rágalmazás

A Tó-dinasztiához tartozó Taiszó¹  uralkodása idején az egyik miniszter, Gicsó²  tett egy megjegyzést a császárnak:

„Egyesek gyalázzák Önt, felség.”

A császár így felelt:

„Mint uralkodó, ha vannak erényeim, nem félek attól, hogy gyaláznak. Jobban félnék, ha dicsérnének annak ellenére, hogy nincsenek erényeim.”

Íme, egy példa arra, hogy valakinek világi ember létére ilyen volt a hozzáállása. A szerzeteseknek mindenképpen ezzel a hozzáállással kell rendelkezniük. Ha együtt érzők vagytok, és rendelkeztek bódhi-tudattal³, nem kell törődnötök azzal, hogy tudatlan emberek rágalmaznak benneteket. Viszont ha nincs bennetek bódhi-tudat, nagyon vigyáznotok kell, nehogy azt gondolják rólatok, hogy az Út emberei vagytok.

Ezt is Dógen mesélte:

– A Zui-dinasztiából származó Buntei⁴  azt mondta magában: „Titokban kell táplálnom magamban az erényt, és várnom kell, amíg megérek.”

Ezalatt azt értette, hogy gyakorolnia kell az erényt, ki kell várnia, míg ő maga megérik, azután pedig jóindulattal kell kormányoznia az embereket. Ha szerzetesként még nem ébresztettétek fel magatokban ezt a szellemet, vigyáznotok kell. Csak ha belsőleg gyakoroljátok az Utat, akkor fog az Út erénye természetes módon kifelé megmutatkozni. Csak akkor fognak az emberek önmaguktól hinni az Út erényében, ha követitek Buddha tanításait és a pátriárkák útját, s nem lesz semmilyen elvárásotok vagy vágyatok, hogy az emberek ismerjenek benneteket.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Ez egy csapda a tanítványok számára: akár mások azt gondolhatják, akár ti magatok azt hihetitek, hogy ha az emberek tisztelnek, és nagy vagyont halmoztok fel, az az Út erényének jele. A saját szívetekben rá kell ébrednetek, hogy ha ilyen dolgot hisztek, démonok uralkodnak rajtatok. Erre nagyon ügyeljetek. Egyes írásokban ezt a démonok művének nevezik. Figyelembe véve a három ország (India, Kína és Japán) példáját, sohasem hallottam arról, hogy ha gazdag vagy, és tudatlan emberek tiszteletét élvezed, az az Út erényének megnyilvánulása lenne. A bódhi-tudattal rendelkező emberek ősidőktől fogva szegények voltak, fizikai fájdalmakat álltak ki, semmit nem pazaroltak el, együtt érzők voltak, és az Út vezette őket. Ezeket az embereket nevezték igaz gyakorlóknak.

Erényeket felmutatni nem azt jelenti, hogy anyagi bőségben élsz, sem azt, hogy nagy felajánlásokat kapsz.

Az erények megnyilvánulása három lépésből áll. Először az válik ismertté, hogy az illető az Utat gyakorolja. A következő az, hogy mások, akik az Út gyakorlására vágynak, eljönnek hozzá, végül pedig az emberek tőle tanulják az Utat, és vele gyakorolnak, úgy, ahogyan ő. Ez az Út erényének megnyilvánulása.

*   *   *

¹ A Tó- (kín. Tang-) dinasztiából származó Taiszó (kín. Taj-cung) (597–649) az uralkodóház második császára volt, 627-től 649-ig uralkodott.

² Gicsó (kín. Vej-cseng) (580–643) Taiszó minisztere volt.

³ A bódhi-tudat az együttérzés és bölcsesség egységeként is definiálhatjuk. Ez a gondolat a Páli Kánonban lévő "tiszta, fényes tudat" fogalmának továbbfejlesztésével született meg. Míg a Páli Kánonban az együttérzés és bölcsesség a bódhicsitta tulajdonságai, és ezek nagyban függenek egymástól, a mahájána hagyományban a bódhicsittát gyakran úgy definiálják, mint:

• Relatív bódhi-tudat, amit azzal a tudatállapottal azonosítanak, amiben a gyakorló minden érző lény jólétén munkálkodik, mintha azok élete sajátja lenne
• Abszolút vagy végső bódhitudat, ami a súnjatá (szkr. śūnyatā), azaz üresség bölcsességét fejezi ki.

4  Buntei (kín. Ven-ti) (541–604) a Zui- (kín. Szuj-) dinasztia alapítója, 589-től 604-ig uralkodott.