Ez a tudatos jelenlét vagy

A látogató azt felelte, hogy egy ideig szeretné hallgatni Mahá­rádzsot, mielőtt kérdéseket tenne fel, Mahá­rádzs azonban azt javasolta, hogy mivel tisztségviselője az egyik működő védánta társaságnak, melynek komoly tagsága van, kezdhetné azzal a beszélgetést, hogy elmeséli, hogyan magyarázzák el ezt az eléggé nehezen megfogható tárgyat a társaság új, érdeklődő tagjainak.

Látogató: Először a jóga testgyakorlatairól beszélünk neki, mert a nyugatiakat elsősorban a test egészsége érdekli. A jóga számukra azt jelenti, hogy nagy erőpróbákra teszik képessé a testüket, s emellett magas fokú tudati összpontosítást érnek el. A jógaászanák tanfolyama után továbblépünk, és elmondjuk nekik, hogy nem azonosak a testükkel, hanem attól különböznek.

Mahá­rádzs: Ez két kérdést vet fel. Először is, mi a kiindulópont ahhoz, hogy egyáltalán érzékeljük a testet? Más szavakkal, nincs valami a testben, aminek híján nem lennénk képesek érzékelni sem a saját testünket, sem bárki másét? Másodszor pedig, vajon magának a tanítónak kristálytiszta elképzelése van saját „azonosságáról”? Ha nem azonos a testtel, akkor ki vagy mi ő?

L: Nem értem egészen pontosan, mire céloz Mahá­rádzs.

M: A test csak eszköz, szervezet, amely teljesen haszontalan lenne a benne lévő energia nélkül, a lélek, a „vagyok” érzése, a lét tudata, a tudatosság nélkül, amely biztosítja azt az érzést, hogy jelen vagyunk. Valójában nem az a jelenségszintű megjelenés vagyunk, ami a test, hanem ez a tudatos jelenlét (vagyis nem az, hogy X., Y. vagy Z. jelen van, hanem a tudatos jelenlét érzete). Az egyén akkor „születik meg”, amikor ez a tudatosság – valamiféle támasz szükségét érezve – tévesen azonosítja magát a testtel, és határtalan lehetőségeit feladja egy adott test határai kedvéért. Ez az első pont, amelyről magának a tanítónak határozott, intuitív meggyőződéssel kell rendelkeznie.
A másik alapelv, hogy a tanítónak azt is igen alaposan meg kell értenie, hogyan alakul ki a test és a tudatosság közötti egyesülés. Más szavakkal, a tanítónak a legcsekélyebb kétsége sem lehet saját igaz természetét illetően. Ehhez értenie kell a test és a tudatosság (vagy tiszta létezés vagy tiszta „vagyok”) természetét, valamint a jelenségvilág természetét. Máskülönben bármit is tanít, az csak kölcsönkapott tudás lesz, szóbeszéd, valaki másnak a képzetei.

L: (mosolyogva) Éppen ez az oka annak, hogy itt vagyok. Körülbelül egy hétig leszek itt, és a reggeli és esti összejövetelre is eljövök.

M: Biztos benne, hogy a helyes dolgot teszi? Eljött ide bizonyos tudással. Ha sokáig hallgat engem, talán arra a következtetésre jut, hogy a tudás nem más, mint egy halom haszontalan képzet, sőt mi több, önmaga is egy képzet. Akkor olyan lesz, mint az az ember, aki egyszer csak felismeri, hogy felhalmozott vagyona egyetlen éjszaka alatt hamuvá égett. Mi lesz akkor? Nem lenne jobb, biztonságosabb hazatérni, amíg a „vagyona” még épségben van?

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

L: (veszi a lapot) Megkockáztatom. Inkább tudjam meg a valódi értékét annak a vagyonnak, melyet a magaménak hiszek. Van egy olyan érzésem azonban, hogy értékesebb lesz az a fajta vagyon, melyre azután teszek szert, hogy elvetettem a haszontalan vagyont, és azt nem fenyegeti majd betörés vagy veszteség.

M: Úgy legyen! Árulja el akkor: kinek gondolja magát?

L: Kétlem, hogy ezt szavakba lehetne önteni. De úgy tűnik, nem a test vagyok, hanem a tudatos jelenlét érzése.

M: Hadd fogalmazzam meg igen röviden: a teste a szülei egyesüléséből származó kilövellés, amely az anyaméhben fogant meg. Ez a kilövellés nem más, mint a szülei által elfogyasztott étel esszenciája. Ennélfogva a testét a táplálék esszenciája alkotja, és a táplálék is tartja fenn. A tudatos jelenlét érzete pedig, melyet említett, az íze, a „természete” a testet alkotó ételesszenciának, éppúgy, ahogy az édesség a cukor természete, a cukor pedig maga is a cukornád esszenciája. De értse meg, kérem, hogy a teste csak korlátozott ideig létezhet, és amikor az azt alkotó anyag végül olyan mértékben elhasználódik, hogy „meghal”, az életerő (lélegzet) és a tudatosság szintén eltűnik a testből. Mi történik akkor „önnel”?

L: De eltűnik a tudatosság? Azt kell mondanom, hogy ezt megdöbbenéssel hallom.

M: A test hiányában vajon tudatában lehet-e magának a tudatosság? A tudatosság a test nélkül nem lesz többé megnyilvánult. Visszajutottunk hát a kiindulóponthoz: ki vagy mi ön?

L: Amint már mondtam, ezt nemigen lehetséges szavakba foglalni.

M: Persze hogy nem lehet szavakba foglalni, de tudja, ismeri? Ha egyszer kifejezi, fogalommá, képzetté válik. De – jóllehet ön gondolja el a képzetet – önmaga is nem egy képzet? Valójában nem éppen a képzetgyártás anyaméhéből született? De hát akkor ki igazából? Vagy ha úgy jobban tetszik – nekem jobban tetszik –: mi igazából?

 L: Úgy vélem, a tudatos jelenlét vagyok.

M: Azt mondta, „úgy vélem”! De ki az, aki úgy véli? Nem maga a tudatosság, melyen a gondolatok megjelennek? És amint láttuk, a tudatosság vagy jelenlét időhöz kötött, akárcsak a test. Ezért mondtam korábban, hogy meg kell érteni a test és az életerő (prána) természetét, valamint a tudatosság természetét.
Maga csak addig „jelenlét”, amíg jelen van a test, a megnyilvánult jelenség. De mi volt, mielőtt a test és a tudatosság önkéntelenül hatalmába ejtette volna? „Önkéntelenült” mondok, mert nem kérdezték meg, hogy akarja-e, hogy megajándékozzák egy testtel, és a szülei sem kifejezetten „önt” várták gyermekükként. Akkor nem sokkal inkább „hiány” volt, mint „jelenlét”, mielőtt a test-tudatosság állapota megjelent azon a valamin, ami „ön” volt?

L: Nem vagyok biztos benne, hogy értem.

M:Ide figyeljen! Ahhoz, hogy bármi megjelenhessen, létezhessen, a háttérben ott kell lennie a teljes hiánynak – mely úgy a jelenlét, mint a hiány teljes hiánya. Jól tudom, hogy ezt nem könnyű felfogni, de próbálja meg! Minden jelenlét csak a teljes hiányból „jelenhet meg”. Már ha a hiány van is jelen, akkor sem lehet sem jelenség, sem megismerés. Ennélfogva a teljes, abszolút hiány a képzetalkotás teljes hiányát jelenti. Ez az ön eredeti állapota. Megismétlem: „ön” a képzetalkotás méhében született meg. A teljes hiány eredeti állapotában spontán módon megjelenik a tudatosság egy szikrája, a „vagyok” gondolata – s ezáltal az egység és teljesség eredendő állapotán megjelenik a kettősség: az alany-tárgy, a jó és rossz, a tiszta és tisztátalan, a gondolkodás, az összehasonlítás, az ítéletalkotás és a többi.
Töprengjen el ezen! Sajnos az összejövetelnek most már vége.

L: Ez kinyilatkoztatás volt számomra, pedig már jó ideje tanulmányozom a védántát.

M: Egy dolog világossá vált? Nevezetesen az, hogy „ön” megelőz minden képzetalkotást. Aminek jelenségként tűnik, az nem más, mint puszta fogalom. Ami viszont valójában, azt nem lehet felfogni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a fogalmiságon, képzeteken túli állapotban nem létezhet senki, aki felfogná, mi valójában!

L: Szeretnék eljönni este is, hogy még világosabban lássam, és amíg Bombayben vagyok, mindennap Mahá­rádzs lába előtt szeretnék ülni.

M: Szívesen látom.