A figyelem elkalandozása

Amikor eljutunk erre a szégyenletes tapasztalásra, két kísértés merül fel bennünk: feladni a próbálkozást, mert reménytelen, nem éri meg – vagy figyelmünket a bennünk zajló folyamatok vizsgálatára fordítani. Higgyük el: az ilyen vizsgálódás továbbra is egónkhoz köt, csak azt erősíti. A gyakorlás elkötelezett folytatása révén viszont többet találunk, mint bármilyen elemzésben.

A meditáció alatt csendben kellene lenni. A figyelem elterelődései viszont viharokat, akár jégesőt is hozhatnak; ezekkel szemben a mantra afféle viharkabát, de egyben jelzőtűz is, amely vezet.

Jézus tudata teljesen nyitott volt az Isten, az Atya felé. Mi pedig kinyílhatunk Jézus tudata felé, hogy aztán vele együtt kapcsolódhassunk az Atyához. Paradoxon, de igaz, hogy csak akkor ismered meg magad igazán, ha elveszel Istenben. Ezután tudatod leegyszerűsödik, nem lesz többé megosztott és zavart. Mindenkinek azt ajánlanám, előbb inkább gyakorolja a meditációt, mint hogy olvasson róla. Egy év gyakorlás után olvassa csak el a könyveket, mert akkor kezdi majd megérteni, miről is szólnak. Nem tanulmányra, hanem belépésre vagyunk meghíva, hogy megtudjuk: milyen jó az Isten, s hogy milyen jók vagyunk mi is Őbenne.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Pál apostol így ír a rómaiakhoz (Róm 15, 13): „A reménység Istene töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel, hogy a Szent Szellem ereje által bővelkedjetek a reményben.” Mi is hagyjuk magunk mögött a figyelemelterelő hatásokat, és vezessen a mantra e felé a bőség felé!

Olyan embertől tanultam meditálni, akinek mély, élő tapasztalat volt a benne lakó Istenről. Talán fontos megvallanom, hogy csak 15 év múlva kezdtem halványan felfogni, hogy milyen gazdagságba vezetett be engem.