Máj
29
2016
12:02
Máj
29
2016
12:02
Fővesztés
Zen történet a közpénzt osztogató tisztviselőről
Ismeretes egy történet arról, hogyan ébredt fel a bódhi-tudat Csikaku mesterben, és hogyan lett szerzetes. Csikaku állami hivatalnok volt, tehetséges és igazságos.
Az alábbi írás nem véletlen választás. Ma már elképzelni is nehéz, hogy ilyen is volt. Saját mértékeinket azonban a hanyatló erkölcs világában is szabadon, magunk határozhatjuk meg. "Körülmények" mindig voltak, mindig lesznek.
filosz
– Ismeretes egy történet arról, hogyan ébredt fel a bódhi-tudat Csikaku1 mesterben, és hogyan lett szerzetes. Csikaku állami hivatalnok volt, tehetséges és igazságos. Vidéki helytartóként törvénytelen módon állami pénzeket osztott ki az embereknek. A környezetében dolgozó tisztviselők egyike jelentette ezt a császárnak.
Amikor a császár meghallotta, meglepődött. Miniszterei is furcsának találták. Mivel azonban nagy bűnt követett el, úgy döntöttek, hogy halálra ítélik.
A császár azt mondta:
„Ez a tisztviselő tehetséges és bölcs ember, s mégis el merte követni ezt a bűnt. Lehet, hogy valamilyen mély megfontolás késztette erre. Ha megbánást és szomorúságot mutat, mielőtt levágnák a fejét, vágják le gyorsan. Ha nem így tesz, biztos, hogy valami komoly oka volt rá; akkor ne öljék meg.”
Amikor a császár küldöttje a fővesztés ítéletével a vesztőhelyre vitte, nem mutatott sem megbánást, sem szomorúságot, sőt inkább úgy látszott, örül. Azt gondolta magában:
„Odaadom ezt az életet az összes érző lénynek.”
A császár követe meglepve és csodálkozva jelentette a császárnak.
A császár felkiáltott:
„Pontosan úgy van, ahogy gondoltam! Kellett, hogy legyen valami mélyebb oka.”
Amikor a császár megkérdezte a tisztviselőt, hogy mi volt tettének oka, azt felelte:
„Vissza akartam vonulni az állami tisztségből, és el akartam dobni az életemet, hogy odaadjam minden érző lénynek, hogy eggyé váljak velük, és a buddhák családjában szülessek újra, vagyis hogy szerzetessé váljak, és teljes szívemmel gyakoroljam a buddhák útját.”
A császárt megindította a válasz, és engedélyezte, hogy szerzetessé váljon. Az Endzsu nevet kapta, ami azt jelenti, meghosszabbított élet, mivel megmenekült a halálbüntetéstől.
A mai szerzeteseknek is – legalább egyszer – ilyen vágyat kell magukban felébreszteniük. Az ilyen vágy felkeltése azt jelenti, hogy keveset törődünk saját életünkkel, mélyen együtt érzünk a többi érző lénnyel, és testi létezésünket Buddha tanítására bízzuk. Ha sikerült magunkban ilyen szándékot felkelteni, őrizzük meg, s ne veszítsük el egy pillanatra sem. Enélkül nem lehet megvalósítani a Buddha-Dharmát.
1 Csikaku zendzsi (kín. Csi-jüe zen-mester) Jómjó Endzsu (kín. Jung-ming Jen-sou) (904–975) tiszteletbeli neve. Kormánytisztviselőként szolgált, és huszonnyolc éves korában szerzetes lett. Tendai Tokusónak (kín. Tien-taj Tö-sao), a hógen (kín. fa-jen) zen-iskola második pátriárkájának tanítványa volt.