Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

A kundalinierő rejtelmei

A libidó, a vágy, az önmegtartóztatás és a szublimáció

Ez a fejezet választ kíván adni az önmegtartóztatás, illetve az ember spirituális és meditatív élete során felmerülő szenvedélyes vágyak megtapasztalásának kérdéseire – amely valójában egyetlen kérdés két része. 

2016.07.25 20:14
A libidó, a vágy, az önmegtartóztatás és a szublimáció

A kérdés első fele bizonyos szavak megértését és használatát veti fel – ilyenek például a libidó, a vágy, az önmegtartóztatás és a szublimáció. Mit jelentenek ezek a szavak?

Miért tekintette a történelem során oly sok spirituális út szentnek az önmegtartóztatásban leélt életet?

A görög és római szűz istennők, szűz jósnők, Róma Vesta-szüzei, a katolikus apácák, az indiai szvámík, buddhista szerzetesek és szerzetesnők mind magukénak vallják az önmegtartóztatás gyakorlatát. Ez még a háddzs alatt is így van, hiszen a Mekkába való szent zarándoklaton tilos ham-bisztarrá válni – megosztani valakivel az ágyunkat. Mi tehát az önmegtartóztatás, a cölibátus egyetemes tiszteletének oka? Miért van az, hogy bárhova nézünk is – a taoista szerzetesektől az amerikai indiánokig –, minden korban és a világ minden táján felfedezhetjük az előírás szerint önmegtartóztatásban töltendő időszakokat? Az amerikai indiánok körében erősen él a szűz jósnők hagyománya. A voodooban az öntisztításhoz cölibátusban eltöltendő időszakokat írnak elő. Vajon mikor tartottak ezek a különböző hitű és vallású népek konferenciát, ahol megegyeztek volna ebben a közös ideálban?

És miért lázadnak ma ellene annyira?

A lázadás abból ered, hogy nem értjük ezt az eszményt. A nyugati civilizáció elmúlt bő százötven éve (amely rövid szakasz csupán a világvallások történetében) a történelem eddigi egyetlen korszakához sem hasonlítható, a föld egyetlen népének történetében sem. Ez alatt a másfél évszázad alatt a civilizáció olyan fogalmait alakították ki és alkalmazták, amelyben aránytalanul nagy hangsúly került a túlélésre és a gének átörökítésének kérdésére. A civilizáció semmi másról nem szól, csak a testről, a testről és a testről – mintha semmi nem létezne azon túl.

Bűn és tabu

Freud arról beszélt, hogy mindennek a libidó rejtett késztetése az alapja, de pontosan mi is ez a libidó? Bár Freud – felszínes pszichológiai tudásunk szintjén – elmagyarázza a libidó funkcióit, de azt nem, hogy pontosan honnan ered, és milyen a természete.
Manapság „csodálatosan izgalmas” tantra könyvekkel van tele a piac. Százezrek vásárolják őket, mert azt hiszik, ezek a könyvek valahogyan megmagyarázzák majd azt, amivel az emberek küzdenek. De nem magyarázzák meg, sőt épp az ellenkező irányba vezetik őket.

A négy forrás

A legfontosabb kérdés e téren nem a bűn és a tabuk megszegése, hanem az, hogy saját ösztöneink és vágyaink forrását megismerjük. Egy gyakran idézett szanszkrit vers szerint az embereknek és az állatoknak négy közös ösztönkésztetésük van:

  • (1) az evés,
  • (2) az alvás,
  • (3) a félelem és az agresszió – erre egyetlen szót használnak, hiszen a félelem agresszió, az agresszió pedig félelem –, valamint
  • (4) a szexuális ösztön.

Szvámí Ráma a Négy Forrásnak nevezte őket.

Ám a dharma, az erény és az igazságosság ösztöne, a belső spirituális felfedezés késztetése egyedül az emberi lényekre jellemző. A négy forrást e másik ösztön, a dharma ösztönének fényében kell megértenünk.
A pszichológia jelenlegi iskolái, néhány kivételtől eltekintve, kizárólag ezzel a négy ösztönkésztetéssel foglalkoznak, és maguktól értetődőnek tekintik őket. Egyszerűen csak vannak – minden ok és okozat nélkül, forrásukat nem értik, spirituális eredetüket nem magyarázzák el.

Miért akarjuk szublimálni a négy forrást?

Nemigen merül fel a kérdés, hogy a négy forrás hogyan terelhető a dharma ösztönének beteljesítését szolgáló csatornába. Mi ez a négy forrás? Miért akarjuk szublimálni ezeket az ösztönkésztetéseket, és másik hajtóerőnk, a spirituális késztetés megvalósítását szolgáló eszközzé alakítani őket?
Ez a kérdés első fele. A második fele közvetlenül ehhez kapcsolódik. Sok szádhaka és szádhiká túl szemérmes ahhoz, hogy ezt meg merje kérdezni. Mások viszont őszintén fordulnak meditációs vezetőjükhöz, mert pontosan tudják, hogy nem érti félre őket.
Mi tehát a kérdés? Többféleképpen szokták feltenni:

1. változat:

Mostanában meditáció közben hatalmas szexuális izgalmat érzek. Mi történik? Mitévő legyek?

2. változat:

Egy ideje azon kapom magam, hogy túl sokat gondolok a szexre, nagyon erősek a vágyaim, éjjel-nappal. Ez különösen meditáció alatt van így, de máskor is előfordul.

3. változat:

Részt vettem a hétvégi meditációs szádhana elvonuláson. Csodálatos volt. De az elvonulás alatt azon kaptam magam, hogy elsöprő erejű szexuális gondolatok kerítenek hatalmukba. Általában ez nem jellemző rám. Mi történt velem? Mihez kezdjek ezzel?

4. változat:

Amióta komolyan meditálok, kevesebb szexuális ösztönzést érzek, és aggódom, hogy a páromat boldogtalanná teszem. Abbahagyjam a meditációt az ő boldogságáért?

Ezeket a kérdéseket nemcsak a meditációt gyakorlók teszik fel, hanem azok a hatha-jóga gyakorlók is, akik az ászanákat tudatossággal és a légzéssel összehangoltan gyakorolják. Ezek is a meditáció korai szakaszai.
E jelenség megértéséhez a keresőnek képet kell alkotnia az emberi személyiség kundaliníként ismert legbensőbb összetevőjéről.

Az idézet forrása: A kundaliníerő rejtelmei című könyv • Filosz Kiadó

A könyv a továbbiakban részletesen taglalja a kundalini-jelenséget és annak hatásmechanizmusát.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ