Rámakrisna isteni elragadtatása

Az Isteni Anya imádata

Amikor az Isten iránti hatalmas vágyódás megjelent benne, a Rámakrisna elviselhetetlennek érezte az életet Isten látomása nélkül. Már véget akart vetni életének, amikor az áldott látomás hirtelen leszállt rá. Ezt leírva a Rámakrisna így szólt:

„A szoba minden ablakával és ajtajával, a templom és körülöttem minden eltűnt a szemem elől. Úgy éreztem, mintha semmi sem létezett volna, és helyettük az értelem határtalan, ragyogó óceánját érzékeltem. Bármelyik irányba fordítottam a szemem, mindenfelől e sugárzó óceán hatalmas hullámai rohantak felém, és rövid időn belül körülöleltek és teljesen elnyeltek. Ily módon beléjük veszve, elveszítettem hétköznapi tudatomat, és a földre zuhantam.”

Ugyanarra a tapasztalásra utalva egy másik alkalommal a következőket mondta:

„A szoba padlójára estem, teljesen elveszve a látomás elragadtatottságában. Tökéletesen öntudatlan voltam arra nézve, hogy mi történt körülöttem vagy hogy ez a nap vagy a következő miképpen zajlott. Az egyetlen dolog, amelyre bensőmben tudatos voltam, az volt, hogy lelkemen keresztül az öröm olyan elmondhatatlan óceánja hömpölyög át, melyet soha azelőtt nem tapasztaltam. Ezzel egyidejűleg tudatos voltam, lényem legmélyéig, az Isteni Anya szent jelenlétére is.”

A Rámakrisna tiszta elméje maga volt az első és legfontosabb tanítója. Erről azt mondta:

„Bármikor szükség volt rá, egy fiatal szannjászin [szerzetes] jött elő a testemből, külsőleg teljesen olyan, mint én, és mindenre megtanított. Amikor ily módon megjelent, néha megőriztem egy csekély tudatosságot a külső dolgok iránt, máskor minden tudatosságomat elveszítettem a külvilág felé, kivéve az ő jelenlétét és cselekedeteit. Amikor visszatért a testembe, újra tudatos lettem a külvilágra. Amit tőle hallottam korábban, azt hallottam újra Bráhmanítól, Tóta Púrítól és másoktól. Amit előzetesen tőle megtanultam, ugyanazt tanultam meg később ezektől a tanítóktól.”

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A Bhairaví Bráhmaní vezetésevel végzett tantrikus szádhanájára [gyakorlására] utalva a Rámakrisna azt mondta:

„A Bráhmaní napközben rendszerint messze elhagyta Daksinésvart, hogy különféle ritkán előforduló dolgokat gyűjtsön, melyeket a tantrikus szent iratok a szádhanához előírnak. Az éj leszálltával megkért, hogy menjek az egyik ülőhelyhez. Én odamentem, majd miután elvégeztem az istentiszteletet Kálí Anya előtt, elkezdtem meditálni a Bráhmaní utasításai szerint. Alig tudtam a rózsafüzért mondani, mert amint elkezdtem, mindig elöntött az isteni szenvedély, és mély szamádhiba estem. Nem tudom most leírni a csodálatos látomások változatait, melyekben részem volt. Gyors egymásutánban követték egymást, és a gyakorlatok hatásait kézzelfoghatóan éreztem. A Bráhmaní végigvezetett az összes gyakorlaton, melyet a hatvannégy legfontosabb tantrikus mű említ. Nagy részük rendkívül nehéz szádhana, melyek hatására a legtöbb tanítvány lába alól kicsúszik a talaj, és az erkölcsi lealacsonyodás állapotába süllyednek. Ám az Anya végtelen kegyelme keresztülsegített rajtuk minden bántódás nélkül.”