A mélybe bukó hal - avagy hogyan meditáljunk?
"Meditáció közben olykor megfigyelheted, hogy amint egy gondolatra, érzésre vagy érzetre tekintesz, az eltűnik, akár a hal, amely hirtelen mélyebb vízbe úszik."
A meditáció nem azt jelenti, hogy „elszállunk”, „transzba esünk” vagy „kikapcsolunk” – hogy csak néhányat említsek azok közül a kifejezések közül, amelyeket a világ körül utazva hallottam az emberektől.
A meditáció valójában az a nagyon is egyszerű gyakorlat, hogy elnyugszunk jelenlegi tudatunk természetes állapotában, és megengedjük magunknak, hogy egyszerűen és tisztán jelen legyünk bármilyen gondolat, érzet vagy érzelem számára, amely felbukkan.
A legtöbb ember azért ódzkodik a meditáció gondolatától, mert először az a kép jut róla az eszébe, hogy hosszú-hosszú órákig kell szálfaegyenesen ülnie keresztezett lábbal, teljesen kiüresedett tudattal. Ezek egyike sem szükséges.
Amikor tanulni kezdtem a meditációt, felvilágosítottak, hogy a legjobb esetben is csak átmeneti megoldást jelent elnyomni a tudatom természetes működését. Legrosszabb esetben viszont azzal, hogy szándékosan meg akarom változtatni a tudatomat, csak megerősítem azt a hajlamomat, hogy annyira lekössék a figyelmemet a gondolatok és az érzelmek, mintha alapvetően valósak volnának.
A tudat mindig tevékeny, mindig gondolatokkal rukkol elő, ahogy az óceán is szakadatlanul hullámokat hoz létre. Ugyanúgy nem állíthatjuk meg a gondolatainkat, ahogy nem állíthatjuk meg az óceán hullámait. Elnyugtatni a tudatunkat természetes állapotában nagyon különbözik attól, hogy megpróbáljuk teljesen megállítani a gondolatainkat.
A buddhista meditáció semmilyen módon nem kísérli meg kiüresíteni a tudatot. Nincs mód a gondolatok nélküli meditáció elérésére. Még ha képes lennél is megállítani a gondolataidat, akkor sem meditálnál, hanem csak egy zombiszerű állapotban lebegnél.
Másfelől viszont úgy találhatod, hogy amint egy gondolatra, érzésre vagy érzetre tekintesz, az eltűnik, akár a hal, amely hirtelen mélyebb vízbe úszik.
És ez rendben is van így, sőt nagyszerű! Amíg fenntartod a puszta figyelemnek vagy tudatosságnak ezt az érzetét, addig még ha kitérnek is előled a gondolatok és az érzések, te a tudatod igaz természetének mesterkéletlen tisztaságát és ürességét tapasztalod. A meditáció lényege az, hogy elnyugodjunk a puszta tudatosságban, akár megjelenik valami, akár nem.