Kolostori (ki)képzés

A tanulás módszertana egy hagyományos kolostoriskolában meglehetősen eltér a nyugati egyetemeken alkalmazott módszerektől. Az embernek nem kell kiválasztania a tanórákat, amelyekre bejár, nem egy kellemes osztályteremben vagy előadóban kell ülnie és a professzorokat hallgatnia, akik az adott tárgyakról leadják nézeteiket és értelmezéseiket, nem kell esszéket írnia és írásbeli vizsgákat tennie. Egy kolostoriskolában végtelen számú buddhista szöveget kell tanulmányoznia, és szinte mindennap olyan „ki mit tud?” játékot játszania, melynek során egy tanítvány nevét kihúzzák egy edényből, és neki spontán módon magyarázatot kell fűznie egy meghatározott szövegrész jelentéséhez. „Vizsgáink” olykor abból álltak, hogy írásbeli kommentárokkal kellett ellátnunk a tanulmányozott szövegeket, máskor pedig nyilvános vitákban kellett részt vennünk, amelyben a tanítók váratlanul kijelöltek tanítványokat, akikre az a kihívás várt, hogy pontos válaszokat adjanak előre nem látható, a buddhista filozófia bonyolult részleteivel kapcsolatos kérdésekre.

Dzongszári tanulmányaim első évének végén Tai Szitu Rinpocse világkörüli tanító útra indult, és engem bízott meg azzal, hogy – irányítása alatt – felügyeljem a Serab Ling kolostor napi működését, valamint rám ruházta azt a felelősséget, hogy a kolostor területén indítsam újra a sedrát, és ott tanuljak és tanársegédként tanítsak....

Négy év telt el így. Felügyeltem Serab Ling hétköznapi ügyeit, befejeztem a tanulmányaimat és tanítottam az új sedrában, valamint közvetlen átadásokban részesítettem az elvonuláson lévő tanítványokat. A negyedik év vége felé Bhutánba utaztam, hogy Nyosül Khen Rinpocsétól, a rendkívüli belátással, tapasztalattal és képességgel rendelkező dzogcsenmestertől megkapjam a trekcsö és tögal néven ismert szóbeli tanítások közvetlen átadását. Ezeket a tanításokat – melyek nevét nagyjából „eredeti tisztaságnak” és „spontán jelenlétnek” lehetne fordítani – egyszerre egy tanítvány kaphatja meg, és, finoman fogalmazva, nagyon meghatott, hogy engem választottak arra, hogy megkapjam a közvetlen átadást, mivel Nyosül Khen Rinpocsét, Tai Szitu Rinpocséval, Szaldzsaj Rinpocséval és édesapámmal egyetemben, azon tanítók egyikének tartom, akik a legnagyobb hatással voltak az életemre.

A lehetőségből, hogy részesülhettem ezekben az átadásokban, közvetve azt a rendkívül becses leckét is megtanultam, hogy

bármilyen mértékben kötelezze is el magát az ember mások jólléte mellett, azt ezerszeresen visszakapja a tanulás és a fejlődés terén nyíló lehetőségek révén. Minden kedves szó, minden mosoly, amelyet a másik embernek adunk, akinek talán épp rossz napja van, teljességgel váratlan módon tér vissza hozzánk.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ