Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Sámánhangok

Sámándoktor

Dick Mahwee, sok más paviotszó sámánhoz hasonlóan, csak ötvenéves korában kapta meg erejét. Fiatalkorában látott már álmokat ez a nevadai Piramis-tó vidékéről származó, eljövendő sámán, melyekben másokat gyógyított, ám e jeleket nem vette komolyan. Érett férfiként ezektől függetlenül döntött úgy, hogy egy szent barlangba megy elnyerni az erőt, melyben a gyógyító részesülhet.

2019.02.28 17:07
Sámándoktor

Dick Mahwee

Paviotszó – Észak-Amerika

Dick Mahwee, sok más paviotszó sámánhoz hasonlóan, csak ötvenéves korában kapta meg erejét. Fiatalkorában látott már álmokat ez a nevadai Piramis-tó vidékéről származó, eljövendő sámán, melyekben másokat gyógyított, ám e jeleket nem vette komolyan. Érett férfiként ezektől függetlenül döntött úgy, hogy egy szent barlangba megy elnyerni az erőt, melyben a gyógyító részesülhet.

Mahwee, már sámánként, azt mondta, hogy aki kész az erőre, annak egyedül kell elmennie egy olyan barlangba, amelyről ismert, hogy a tudás elnyerésének helye. Magával vihet egy éjféli és egy reggeli étkezésre elegendő élelmet. Az aspiráns a barlangba belépve kis szertartás keretében egyszerűen és világosan kéri azt a fajta erőt, amelyre vágyik. Ezután előkészül az éjszaka eltöltésére. Az erő csak akkor érkezik, ha a kérés őszinte, és az elme a vágyra összpontosít.

Mahwee gyógyító erejét az ősi Éjszaka Szellemétől kapta. Ezen kívül képes volt a Nap, a Sas és a Varjú, valamint egy Pit River indián szellemének erejét is használni. Gyógyító szertartásait ő is, és a többi paviotszó sámán is mindig az éj leple alatt tartotta, mert csak ekkor jelenik meg a sámán számára a „második éjszaka”, a szellemek univerzumának láthatatlan éje.

Mahwee járatos volt a táncban, és gyógyító énekeit a beteg ember feje mellett földbe szúrt sastollas boton keresztül kapta. Dick Mahwee-t, mivel képes volt mély transzállapotba kerülni és elutazni a szellemek világába, nagy erejű sámán-gyógyítónak tartották.

"Fiatalkoromban többször álmodtam azt, hogy embereket gyógyítok. Ezeket az álmokat nem vettem komolyan. A nagybátyám indián sámándoktor volt; tudta, mi vár rám. Figyelmeztetett, hogy ügyeljek a beszédemre, ne beszéljek durván [nehogy megbántódjanak a természetfeletti szellemek]. Ezektől az álmoktól nem vált belőlem sámándoktor. Végül úgy döntöttem, egy Dayton melletti barlangba megyek. Körülbelül ötvenéves voltam akkor. Nem a nagybátyám mondta, hogy menjek oda, hanem magam döntöttem így.

Este mentem a barlangba. Amint beléptem, imádkoztam, és erőt kértem a betegségek orvoslásához. Azt mondtam: „A népem beteg. Meg akarom menteni őket. Őrizni akarom az egészségüket. Te tudsz segíteni abban, hogy meggyógyítsam őket. Azt akarom, hogy segíts nekem megmenteni őket. Adj erőt, hogy ha meghalnak, visszahozzam őket [az elveszett lelket].” Ezt mondtam a barlangban lakó szellemnek, aki nem ember, hanem az éjszakával együtt jelenik meg. Ez az imádság az éjszakához szól.

Aztán próbáltam elaludni. Nehéz volt ott aludni, mert mindenféle hangot hallottam – mindenféle állatét: medvéket, hegyi oroszlánokat, őzeket és más állatokat is. Mind a hegy barlangjaiban voltak. Miután elaludtam, embereket hallottam, akik orvosláson vettek részt. Lenn voltak a hegy lábánál. Hallottam a hangjukat és az éneküket, majd a beteg nyögését. Egy sámándoktor énekelt érte és gyógyította. Egy nő zsályacserje friss hajtásával a kezében táncolt. Körbejárta a tüzet, s minden lépésnél ugrott egyet. Valahányszor felugrott, azt mondta: „h?’, h?’, h?’”. Aztán a sámán zsályacserjével vizet hintett a betegre. Sokáig tartott az ének és a tánc, aztán abbamaradt az ének. A beteg meghalt, és az emberek sírva fakadtak.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Egy idő után a szikla, amelyen aludtam, repedezni kezdett, mint a jég. A repedésben egy ember jelent meg. Magas volt és sovány. Sas farktollát tartotta a kezében. Azt mondta nekem: „Itt vagy, helyesek voltak szavaid. Azt kell tenned, amit mondok. Tégy úgy, vagy rosszul jársz! Orvosláskor az állatok utasításait kell követned. Ők mondják majd meg, hogyan gyógyítsd meg a betegséget. Itt a kezemben ez a toll. Ilyen tollakat kell szerezned. Meg kell találnod a hozzá tartozó dolgokat is. Szerezz sötét gyöngyöket! Tedd őket a tollak szárára, és köss szarvasbőr-szalagot a tollszárakra! Szerezz még egy őzpatát és saspihét is! Ezekkel mehetsz gyógyítani az embereket. Ezek a fegyvereid betegség ellen. Szerezned kell három tekercs dohányt. Ezek révén mondhatod meg a betegnek, mi betegítette meg, aztán meggyógyíthatod. A dohány akkor is segít, ha fullaszt az összesűrűsödött nyál, amikor kiszívod a betegséget. Ezzel kezdesz doktor lenni. Orvoslás közben megkapod az énekeidet. Az énekek már ott sorakoznak [használatra készek]. Fürödj meg a sziklaorom lábánál a vízben, és fesd ki magad i·bivel [fehér festék]!

Ezután felébredtem. Nappal volt. Körülnéztem, de senkit sem láttam. Az ember eltűnt, és nyoma sem volt már az állatoknak és az éneklő, orvosló embereknek. Úgy tettem, amint a szellem parancsolta, és vártam, hogy sámándoktorrá váljak. Körülbelül hat év alatt kaptam annyi tanítást, hogy gyógyítani kezdhettem."

* * *

"Az indián doktor az éjszaka szellemétől kapja erejét. Ez a szellem mindenütt van és nincs neve, nincs rá szó. Az indiánok annyira szentnek tartják, hogy attól félnek, ha nevet adnának neki, feldühödne. Soha senki nem mert nevet adni neki.

Nem a sas és a bagoly ad erőt a sámánnak. Ők csak hírvivők, akik az éjszaka szellemének utasításait hozzák. Egyes sámánok hírvivői vízimanók. Amikor a sámán orvosol, őket hívja. Nem erőt adnak neki, hanem csak az éjszaka szellemének üzeneteit viszik. Amikor a sámán kezeli a beteget, a vízimanókat hívja, s azok hozzák neki az utasításokat a szellemtől.

Amikor az éjszaka szelleme erőt ad az orvosláshoz, azt mondja a sámánnak, kérjen segítséget a vízimanóktól, a sastól, a bagolytól, az őztől, az antiloptól, a medvétől vagy valamilyen más madártól vagy állattól.

Ha a sámán erőt kap, az mindig az éjszaka szellemétől érkezik. Ezért mondják neki, hogy csak éjjel orvosoljon. Ennek az erőnek semmi köze a holdhoz és a csillagokhoz. Ismertem egy asszonyt, aki a naptól, a holdtól és a csillagoktól kapta az erejét. Láttam, hogyan tölti meg a pipáját, és amint feljött a nap, beleszívott, és pipázni kezdett. Többször láttam, nagyon figyeltem, és soha nem használt gyufát. Az ereje gyújtotta meg a pipát."

* * *

"Mielőtt transzba esem, pipázok. Amíg transzban vagyok, senki nem kelt semmilyen zajt. Kimegyek megnézni, mi történik majd a beteggel. Amikor forgószelet látok, tudom, hogy az okozta a betegséget. Ha virágos füvön látom menni a beteget, az annyit jelent, hogy rendbe jön, hamarosan felkel és jár. Ha friss virágok közt látom, s szed belőlük, az azt jelenti, felépül majd. Ha hervadtak a virágok, vagy úgy látszik, elfagytak, tudom, hogy meg fog halni. Néha azt látom a révülésben, hogy a földön gyalogol a beteg. Ha marad utána lábnyom, az azt jelenti, életben marad, ha viszont nincsenek nyomok, nem tudom meggyógyítani.

A transzból visszatérés alatt énekelek, egyre hangosabban énekelek, amíg teljesen magamhoz nem térek. Ekkor segítenek nekem talpra állni, és én folytatom az orvoslást."

UGRÁS A KÖNYVHÖZ