Spirituális kerülőút

Kérdező: Szeretném, ha beszélnél egy kicsit a spirituális kerülőútról. Ezt a kifejezést biztosan mindenki ismeri, elég is, ha ennyit mondok.

Rishi: Igen.

K.: Vannak, akik így birkóznak meg a dolgokkal.

Rishi: Inkább, így nem birkóznak meg a dolgokkal: a spirituális kerülőút az elkerülésről szól.

K.: Nem is szeretnék többet beszélni, szívesebben hallgatnálak téged.

Rishi: Először mondd meg, miért ez jutott eszedbe! Azután beszélek róla.

K.: Hát, mert harcolok ellene.

Rishi: Hogyan harcolsz ellene? Hogyan jelenik meg számodra?

K.: Nem tudok röviden válaszolni, mert jó ideje megy már. Valamikor nagyon erősen jelentkezik, valamikor kevésbé.

Rishi: Tehát azon kapod az elméd, hogy megpróbál kikerülni bizonyos dolgokat az olyan kijelentésekkel, mint hogy „nincs »te«” vagy „nincs »én«”? Erre utalsz? Ez a tapasztalatod?

K.: Így is mondhatnánk, de számos különböző alakban jelenik meg. Mivel rengeteget olvasok, sokat tudok a működéséről. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tenne lóvá. Ha mostanában lenne valami speciális dolog az életemben, akkor tudnék beszélni róla, de inkább csak általános kérdésként merült fel bennem. Hogyan ellensúlyozhatjuk ezt a hajlamot? Azt hiszem, valamennyiünkben megvan.

Rishi: Olyan ez, mint amikor elmegyünk az orvoshoz. Az orvos azt mondja: „Igen, ez és ez a baja, felírok egy gyógyszert, tessék itt a recept. Váltsa ki, vegye be, és egy nap alatt rendbe jön!” A spirituális kerülőúton járó pedig kisétál a rendelő ajtaján, fogja a receptet, elindul vele a gyógyszertárba, kiváltja, majd zsebre teszi a gyógyszert, és elfeledkezik róla. Egy hét múlva visszamegy az orvoshoz, és elpanaszolja:

– Doktor úr, semmi nem történt!

Az orvos erre megkérdezi:

– Bevette a gyógyszert, amit felírtam?

– Ó, nem, nem, itt van a zsebemben.

Ez a spirituális kerülőút.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A spirituális kerülőút alapja az ellenállás. Ez nem feltétlenül tudatos ellenállás, mint amikor azt mondod: „Nem, én nem akarom a kutatást gyakorolni.” Vagy: „Nem akarom elkötelezni magam egy mély önvizsgálat mellett, és azt figyelni, milyen vászana (hajlam) jelenik meg. Nem akarom ezt csinálni, én csak nyugalomra vágyom, nem szeretnék ezeken töprengeni.” Az ellenállás alig észrevehető is lehet. Egy elhatározás, amit elfelejtesz. „Utánajárok ennek, megvizsgálom”, aztán megfeledkezel róla. Három nappal később pedig eszedbe jut, hogy rá akartál nézni arra, ami gondot okozott, de ehelyett csak hagytad, hogy langyos, rejtett áramlatként minden tapasztalatodat átjárja. Valamiképpen tudod, hogy a dolgok rendezetlenek, de azt nem tudod, miért. És az egész idő alatt nem használod a tudatosság fényét arra, hogy közvetlenül megnézd azt, ami éppen megjelenik, és amiről azt hiszed, hogy nyugtalanít – például a félelmet, a nehézséget, a zavaró érzelmet, bármit –, hanem ehelyett egyszerűen azt mondod magadnak: „Nem gond, Rishi azt mondta, hogy nincs »te«, szóval nem kell aggódnom miatta. Ha nincs »én«, akkor semmi szükség arra, hogy elgondolkodjak róla.”

Azonban ez a tárgy vagy kérdés folyamatosan meg fog jelenni, de nem tudatosan, hanem olyan módon, hogy hatással lesz minden egyes tapasztalatodra. A vászana még jelen van, de mivel letagadtad, nem vizsgáltad meg, ezért folyamatosan gondot fog okozni az életedben, és felbukkan majd a tapasztalataidban.

Annak érdekében, hogy ne lépj rá a spirituális kerülőútra, elkötelezettnek és kitartónak kell lenned abban, hogy feltedd magadnak a kérdést: „Mire utalok, amikor arra hivatkozok, hogy »én«, »enyém«, »engem«?”

Maga a spirituális kerülőút alapja is egy mentális hajlam, vászana. Minden vászana abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy létezik „én-ség”, „te-ség”, tehát az az egyediség, amelyet látszólag sajátodként tapasztalsz, önmagadnak hiszel. Az ellenszere pedig az elkötelezettség és a kérdés állhatatos feltétele: „Mi az, ami tudatában van ennek? Mi ez az »én«, ami azt hiszi, hogy tapasztal valamit ebben a pillanatban?”

Ezáltal, gyorsan vagy lassan, elvágjuk a probléma gyökerét, vagyis az elmét, amit gyakran egónak is hívnak. Mégpedig azért, mert nem tápláljuk az egót, amelynek az elsődleges tápláléka a figyelem, és erősen kötődik ahhoz a meggyőződéséhez, hogy ahová az elme megy, az valós, és amihez az elme hozzákapcsolódik, az igaz. Ez az ego tápláléka. Ha feltesszük a kérdést: „Tudatos vagyok? Mi az, ami tudatos? Mire utalok, amikor megkérdezem, hogy »Ki vagyok én«?”, azzal folyamatosan megvonjuk a táplálékot ettől a vászanától, hajlamtól, míg végül az érdeklődésünk hiányával szó szerint kiéheztetjük.

Azzal tesszük meg ezt, hogy folyamatosan és kitartóan visszatérünk az „itt és most”-ba, ahhoz a felismeréshez, hogy Az, ami tudatos, most itt van. Ez pedig minden egyes nap minden egyes pillanatában lehetséges. Vagyis éppen abban a pillanatban is, amikor felismered: „Ó, azt hiszem, már három napja kerülőúton járok”, vagy „Ó, már a múlt hét óta kerülőúton járok. Nem igazán akartam megvizsgálni semmit már egy hete, de rendben, most látom, hogy a tudatosság itt van megint. Én itt vagyok. Én Az vagyok, ami tudatos.”

Egyszerűen elengedted azt a valamit, amit megpróbáltál elkerülni. Nem vizsgáltad meg. De most nem teszed még valóságosabbá azzal, hogy táplálékot adsz neki. Pusztán azt mondod: „Rendben, most tudatos vagyok. Az elmúlt héten nem voltam igazán tudatos. Persze valamennyire tudatos voltam, de nem mélyen tudatos, össze-vissza rohangáltam. Mintha az elme az egyik fától a másikig szaladt volna, és mindig elbújt volna a fák mögött, mert ki akarta kerülni a közvetlen, reagálástól mentes vizsgálódást. De most tudatában vagyok annak, hogy spirituális kerülőútra tévedtem.”

Az, ami abban a pillanatban tudatos, már meg is oldotta a dilemmát. „A spirituális kerülőút sok gondot okozott nekem a múltban”. Ha ezt mondod, értsd meg: abban a pillanatban, hogy felismered, hogy most tudatos vagy, mindazok a pillanatok, amelyekben az elméd szerint vétkes voltál abban, hogy a spirituális kerülőutakat választottad, már eltűntek. Hol vannak? Elégtek a jelen pillanatban, a felismerés pillanatában. Legyen világos számodra, hogy amikor felismered, hogy spirituális kerülőútra kerültél, akkor már vége is van. Ne gyárts tehát belőle problémát többé! Ismerd fel: „én most itt vagyok”, „tudatos vagyok”! Ismerd fel ezt, és pihenj meg benne!

UGRÁS A KÖNYVHÖZ