Útelágazás

Tibeti nyelven ezt úgy mondjuk, hogy minden pillanatban egy útelágazáshoz érkezünk. Ha felismerjük tudatunk természetét, akkor tiszta látásmódunk révén az abszolút igazság, a tényleges valóság látszatai tűnnek fel előttünk. Ha nem sikerül felismernünk a tudatunk természetét, és az elágazásnál a másik úton indulunk el, akkor homályos látásmódunk révén a relatív igazság megtévesztő látszatai jelennek meg előttünk. Ennélfogva a bardo nem más, mint kulcsfontosságú pillanat, utunk kritikus és meghatározó pontja.

Az út bármelyik elágazása mellett döntünk, vagyis bármelyik irányt választjuk, fontos felismernünk, hogy végső soron minden látszat a saját tudatunk természetének egy aspektusa, és nem a tudatunktól független módon létezik. A tanítások szerint aki ezt felismeri, annak nem kell továbbmennie a hat bardo ciklusán. Minden bardo természetesen, önmaga által megszabadult. Akinek ezt nem sikerül felismernie, annak folytatnia kell az utat. Ugyanakkor a tanításokban azt is megtaláljuk, hogy minden élőlény rendelkezik ezzel a mezítelen tiszta tudattal: az természetesen jelen van minden lény tudatfolyamában.

Ahhoz, hogy megtapasztald a tudat természetét, semmilyen követelménynek nem kell megfelelned. Nincs szükséged speciális képzésre. Nincs szükséged arra, hogy beavatást kapj a vallás bármilyen formájába. Nem kell tudósnak, a meditáció kimagasló gyakorlójának, a logika nagy tudósának vagy filozófusnak lenned. A tiszta tudat, amely tudatunk jelen pillanatának lényege, mentes minden ilyen címkétől és fogalomtól – legyen az filozófiai vagy vallási. Nem az a kérdés, hogy rendelkezünk-e ezzel a tiszta tudattal, vagy sem. A kérdés egyszerűen az, hogy felismerjük-e. Bár mindannyiunknak megvan erre a lehetősége, folyamatosan elmulasztjuk a pillanatot. Vannak azonban bizonyos alkalmak, amikor könnyebben megláthatjuk. Úgy tűnik, a legkedvezőbb alkalom erre az, amikor a tudat kiélesedik.

Az ilyen felfokozott tudatállapotok különböző körülmények között fordulnak elő, melyek egyaránt lehetnek fájdalmasak és kellemesek. Átélhetünk haragot, féltékenységet vagy bosszúságot, de érezhetünk boldogságot, örömöt vagy gyönyört is. Bárhogy történjen is, a tapasztalatunk olyannyira kiéleződhet, hogy felismerjük a mezítelen tiszta tudatot, amely minden efféle tapasztalat lényege. Nem számít, milyenek a körülményeink, vagy milyen állapotban vagyunk. Ha egyszerűen szemlélni tudjuk a tudatunkat, és megfigyeljük gondolataink és érzelmeink felmerülését, akkor a tudat természetének felismerése keresetlenül megtörténik. Ha most látszólag elmulasztod, akkor csak szemlélődj tovább. Egy nap ez a szemlélődés elvisz eddig a lényeges pontig. Ha azonban nem teszel erőfeszítést, akkor aligha van remény arra, hogy felismerd a tudat természetét.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ