A látszatok tánca

A látszat kulcsfogalom a buddhista filozófiában, és hasznos, ha általános képet alkotunk használatának különböző módjairól.

Az egyik szinten a látszatok egyszerűen a tudat képessége révén tapasztalt dolgok. Ez magában foglalja mindazt, amit látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk vagy megérintünk. Ezek a tárgyak válnak az öt érzéktudatosság látszataivá. Ezenkívül a látszatok magukban foglalják, hogy mit gondolunk ezekről a tárgyakról, és hogyan érzünk velük kapcsolatban. Ezért gondolataink és érzelmeink a tudat látszataivá válnak – különösen a tudatnak azon aspektusává, amely a mentális tudatosságunk.

Amikor a látszatok fogalmát a hat bardón keresztül vezető spirituális utazásunk szemszögéből nézzük, két dolgot vizsgálunk: a tudat látszathoz fűződő kapcsolatát, illetve magának a tudatnak a természetét. Ha elkezdjük behatóan megvizsgálni ezt a témát, hatalmassá válik. Megismerkedünk a tiszta és a tisztátalan látszatok fogalmával, valamint a látszat-ürességgel. Összességében a látszatok megértése annak mélyebb megértéséhez vezet, hogyan és miért tapasztaljuk a világot úgy, ahogy tapasztaljuk. Azért törekszünk erre a tudásra, mert a szabadság irányába vezet bennünket. Végső soron nincs szükség arra, hogy tovább szenvedjünk. Sőt a szenvedés megszüntetésén túl alkalom nyílik arra is, hogy éberebbek, bölcsebbek és együttérzőbbek legyünk, hogy kiaknázzuk a megvilágosodás állapotaként leírt hatalmas lehetőséget.

Miután megszületett bennünk a gondolat, hogy az élet látszataival dolgozzunk az ösvényünk alapjaként ebben a bardóban, közelebbről megvizsgáljuk magukat a látszatokat. Akár a látványra, akár a hangokra, az érzésekre vagy a gondolatokra tekintünk, látni fogjuk, hogy minden látszat pillanatnyi és változékony. Összetett okok eredményei, és számtalan különböző feltétel befolyásolja őket, amelyek maguk is mulandók, valamint további okok és feltételek idézték elő és befolyásolták őket. Ráadásul a miriád látszat, amely a világunkat alkotja, szüntelenül keletkezik.

Ez a látszatok tánca: a tudat táncol a jelenségekkel az érzékek terében. Az, ahogyan azokra a fizikai, pszichológiai és érzelmi jelenségekre reagálunk, amelyek a környezetünkben lévő tárgyakat alkotják az egyik pillanatban, kondicionálja a tapasztalatunkat – akár jó, akár rossz irányban – a következő pillanatban, majd a következő pillanatban. Mindez a karma, pontosabban az egyéni és kollektív karmikus mintáink lendülete. A karma az ok és okozat összekapcsolódó láncolata: a mag, amelyből a virág keletkezik, amelyből a mag keletkezik, és így tovább. A látszatnak két oldala van: az alanyi oldal, amely az észlelő aspektus, és a tárgyi oldal, amely az észlelt aspektus.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ