Fáklyagyújtás a sötétben

A sötétség a nemtudás, a belépés az alvás és az álom állapotába pedig ennek a nemtudásnak a nagyon mély megtapasztalását jelenti. A fáklya, mely megvilágítja ezt a sötétséget, a saját tiszta, ragyogó tudatunk, amely eloszlatja a rendszerint ránk boruló zavarodottságot. Amikor felismerjük ezt a tiszta tudatot, e felismerés fénye alvásunk és álmodásunk zavaros, szanszárikus állapotainak minden szegletét átjárja.

A látszatok káprázatszerű, álomszerű természetéről szóló tanítások alapvetően a mahájána dharmatanításaihoz kapcsolódnak. Ezért rendkívül fontos tanulmányozni az üresség mahájána szemléletét, ahogyan azt a Buddha a pradnyápáramitá-szútrákban tanította, majd később követői, Nágárdzsuna a középút vagy madhjamaka iskola, illetve Aszanga, a csak tudat vagy csittamátra iskola alapítói tették. A „csak tudat” szemlélet nagyon hasznos a relatív valóság megértésében. Ez az iskola a tudatosság különféle részletes osztályozását mutatja be, amelyek leírják, hogyan teremti meg a tudat a saját kivetítéseit. E tanítások tanulmányozásából megtudjuk, hogyan merülnek fel ezek a látszólag szilárd illúziók, és hogyan lehetséges, hogy voltaképpen a tudat jelenségei. Másrészről ha a középút iskolájának szemléletét és elemző módszereit tanulmányozzuk, megértésre teszünk szert minden relatív jelenség abszolút természetét, valódi létezésük hiányát illetően.

Amikor ezt a két szemléletet egyesítjük az illuzórikus test és az álomjóga vadzsrajána módszereivel, gyakorlásunk meglehetősen könnyűvé válik. Ha nem rendelkezünk az üresség szemléletével, akkor küszködni fogunk, és úgy érezzük, hogy szilárd világunkat hirtelen nem szilárd módon kell látnunk, olyannak, mint egy szivárványt. Ez nem lenne könnyű. Ha azonban nappal folyamatosan emlékeztetjük magunkat arra, hogy ez egy illúzió, egy álom, akkor éjszaka tudatos álmaink lesznek, és képesek leszünk átalakítani ezeknek az álmoknak a látszatait.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ